Miért ugyanolyan minden egyes lány jellemileg?

Nem vagyok jóképű srác, évente ha egy randi összejön, már összeteszem a két kezemet. Ált 20 elutasítás és 1 randi szokott lenni a dolog. Volt már módon randizni orvosnővel. pszichológusnővel, tanárnővel, lelkésznővel, szeretetszolgálatban dolgozóban. Egyik sem volt bombanő, átlagosak voltak. Előre, randi előtt megmondtam nekik, hogy kissé aszociális pasi vagyok, egyetlen barátom sincs, haverom is csak jó ha egy akad. Kerülöm az embereket, munkahelyen nem szól hozzám senki. De jó ember vagyok, tudok szeretni (csak a családtagjaimnál tudom kimutatni), kedvesnek ismer mindenki, csak nem beszélek sokat, jó ha percenként 2 mondatot kibökök magamból. Ezeket el is mondtam ezen lányoknak és mind mondták, hogy ez nem baj, csak adjam önmagamat. El is mentem minddel randira, de soha nem kerestek már utána, soha nem volt folytatása a dolognak. Pedig elvileg megértő, kedves nők voltak, de ezt valahogy nem lehet megérteni, ezt valahogy képtelenség elfogadni. Legyek öngyilkos? 25 felett vagyok már és még mindig szűz, barátnőm sosem volt, pedig imádnám, mindent megadnék neki. Csók is csak 2 volt, az sem ma, 6 éve. El vagyok kenődve. Tovább tetőzi a gondokat, hogy faluban lakom, 50 kmre a legközelebbi (20 ezres) kisvárostól is. Ilyen idős korban, 27 évesen barátokat szerezni már lehetetlen, ha az egyetemen nem sikerült, akkor itt már végképp nem. Ezt pedig egyetlen lány sem tudja lenyelni, még egy papnő sem. Baj van a nőkkel is (velem főleg, de az már így veszett), hogy ezt nem tudják elfogadni, hogy ilyen vagyok és kész. Nem szeretem már a női nemet, magamat meg egyenesen utálom. Vessek véget mindennek?