Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek megérné folytatni?
Nos, az a helyzet, hogy még 2013 januárjában megismertem egy fiút twitterről, aztán egyik nap rám írt facebookon, s elkezdtünk beszélgetni. Először úgy gondoltam, hogy ebből nem lesz rendszer, biztosan csak most az egyszer fogunk beszélni.
Aztán másnap is rám írt, s ez így ment minden egyes nap. Én nemigen vettem őt komolyan, viszont neki tetszett az, hogy a koromhoz képest mennyire érett vagyok, s a külsőm is egészen lenyűgözte (az ő szavaival élve.)
Mindig bókolt, hogy mennyivel más vagyok, mint a korombeliek. S rájött, hogy sok közös van bennünk. Pl: rock zene, klasszikus zene, könyvek, érdekes filmek (pl Hamlet), stb.
Aztán egy nap azt írta, hogy szeret. Én nem mondtam neki,hogy én is őt,hisz nem éreztem így. De továbbra is beszélgettünk.
Utána valahogy meguntam a társaságát (magam sem tudom miért), s megmondtam neki, hogy nem szeretnék vele beszélgetni. Nem esett neki jól, de elfogadta.
Kb. 2 hét múlva ismét írtam neki twitteren, hogy mégis szeretnék vele beszélgetni. (Valahogy úgy éreztem, hogy mégis kell a társasága.) Természetesen rögtön igent mondott,s folytattuk egy ideig. Ő még akkor is szeretett (azt mondta legalábbis.)
Pár hét múlva úgy döntöttem,hogy beakarom vele fejezni ezt az egészet. Nagyon nyálasan viselkedett,s sokat bókolt. Ez engem valahogy zavart,s meguntam. Ekkor haraggal váltunk el.
Utána áprilisban megismertem egy másik fiút, s vele találkoztunk is meg minden, mégis néha rá gondoltam,annak ellenére, hogy megszüntettem vele a kapcsolatot. S úgymond néha hiányzott is.
2013 augusztusában ismét bejelölt facebookon,hogyha segítségre van szükségem,még mindig a rendelkezésemre áll, s itt van nekem. (Mert anno vágtam az ereim, s nagyon depressziós voltam. Ezeket twitterről tudta a kiírásaim alapján.) De annyira rossz hangulatomban voltam,hogy megmondtam neki, hogy nincs rá szükségem,hagyjon békén. Ismét haragban váltunk el.
Most pedig úgy érzem, hogy szükségem van rá (megváltoztam azóta, már általában jókedvű vagyok). Mit gondoltok, ezek után érdemes lenne ráírnom? Kb. 2 hete gondolkodok, de nem tudom mit tegyek.
Köszönöm akinek volt türelme végig olvasni, s segít! :)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:De most már egészen megváltoztam,s úgy gondolom,hogy mégegy ilyen fiút biztos nem találnék (mert már azóta beszélgettem 2-vel is), s egyik sem hozzáfogható.
Ja, és azóta nem is volt barátnője, vagyis úgy tudom. :) Nekem sem volt, csak ismerkedtem, de semmi egyéb. Most viszont ráeszméltem,hogy rá van szükségem, s nem játszadozok vele. :)
válasza:Nem kihaltak, de tény, hogy egyre kevesebb van belőlük.
Szóval, kedves kérdező, én már csak azért is próbálnám meg rendbe hozni, mert azt, aki ennyire odavan érted, nem kéne elüldözni :) Hátha még valami nagyon jó dolog is alakulhat ki köztetek, ha esetleg sikerülne találkoznotok vagy valami. Örülj, hogy van aki oda van érted :))
Ezeket a pozitív válaszokat nagyon köszönöm, most megjött hozzá a bátorságom, bár azért nem bízom el magam egészen.
Még mindig nem tudom hogy mit írjak neki, ugyanis nem szeretnék béna lenni...
Találkozás pedig természetesen meglesz ha kibékülünk, csak ő Budapesten él,én pedig Szegeden. De a távolság nem annyira zavarta őt sem anno. :)))
válasza:Igen, most rajtam a sor, bár kicsit szégyenlem magam. :$ :D De a lányoknak is muszáj néha lépést tenniük. :)
És köszönöm, azért majd leírom a végeredményt, ha esetleg valakit érdekelne. :3
S köszönöm minden kedves ember válaszát, sokat segítettetek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!