Sajnos nincsenek olyan ismerőseim, vagy "barát"-nak mondható embekek akikkel el tudnék járni bárhová! Nagyon szomorú vagyok! Mit tehetnék?

Szia!

Én is ilyen cipőben járok... Az ikertesóm tele van "barinőkkel" akikhez én nagyon ritkán csapódok/hatok oda, engem is kínoz a magány. Gyerekkorunkban, fiatalabb korunkban nem egy jó baráti hangulatú faluba vagy kisvárosba születtünk, hanem egy megyeszékhelyre, ahol nehéz elmenni a szomszéd gyerekkel focizni, megszólítani az idegen gyerekeket. Az iskolában meg a 20 osztálytárs közül igen nehéz kiválasztani, aki lelkileg olyan mint te, ugyanazok a dolgok érdeklik. A tesóm egy lányiskolába ment, azaz nővérképző szakközépbe és azóta pezsgő a társasági élete talán...

Amióta elmentem angol tanfolyamra, a csoporttársaimmal nagyon a jó a kapcsolatom, együtt be is ülünk néha kávéra stb. Egyéni okokból nem erősítem csak a barátságot, amit ise nem szeretnék leírni, de a példám talán lelket önt beléd.

Haditerv a következő: menj tanfolyamra, sportolni (lovaglás, aerobik, karate), szóval olyan helyekre ahol csapat van, közösség. Talán melóhelyen is kötődnek jó barátságok! :)

25/L

Hán éves vagy? Pont egy normális csajt keresek! :P

F/26