Mennyire igaz vagy sem az az állítás, hogy ne keress párt, majd a szerelem fog rád találni?

Sokan esküsznek rá, hogy ha keresed, akkor rá van írva az arcodra, hogy ideges vagy emiatt és nem nagyon kellesz majd senkinek. Én viszont úgy gondolom, hogy maximum csak úgy igaz ez, hogy egy megfelelő külsejű nő ne keressen, mert őt előbb vagy utóbb (ha eljárogat ide vagy oda)úgyis megtalálja egy férfi. Ellenben egy pasinak szinte kizárt (vagy csak akkor ha kegyetlenül vonzó), hogy majd odamenjen hozzá egy neki tetsző nő, hogy megismerkedhessenek. Legalábbis én nem vagyok ronda, talán még férfiként valamilyen szinten vonzónak is nevezném magamat, de azon kívül, hogy néha megnéz egy-egy nő, mást nem csinál. Nem jön oda, nem ír rám. Innentől kezdve nem lehet várni, lépni kell. Már én is 27 vagyok és hittem ebben a nem keresem, majd rám talál dologban. Szépen el is ment az elmúlt 5 év, hogy nem volt barátnőm (22 évesen volt az utolsó). Innentől kezdve, mivel nem fiatalodok, kevés a barátom, így kénytelen vagyok eljárogatni ide-oda és le kell szólongatnom lányokat, ha nem akarok egyedül maradni. Így is kb minden 9-10. nél látom azt, hogy van vonzódás (mint mondtam, nem vagyok ronda, így ha minden 9. nek jövök be, akkor nem tudom egy rondább pasinál mi lehet, brr.)és lehet a dologból több. D ilyenkor már nem elég csak a vonzódás, a jövőre is gondolni kell, így ezek a lányok is inkább egy 35-40 körüli jobb egzisztenciával bíró sráccal jönnek inkább össze szívesen, még ha kevésbé vonzó is, mint pl. én. Így elég rossz a helyzetem. Ti mit tapasztaltok?