Miért mutatják másnak magukat a lányok Facebookon, mint amilyenek a való életben?

A facebook profil olyan mint egy wow karakter. Ott felépíthetnek egy saját karaktert maguknak és közzé tehetik országnak világnak.

Ha nyuszinak érzi magát, akkor ott eladhatja, hogy ő is olyan mint a többi.

Szerintem nincs megelégedve magával (tinikorban ez természetes) és olyan akar lenni mint a többi népszerű lány, és a facebookon sajnos leginkább így lehet figyelemfelkeltő az ember (bár kérdés, hogy mennyire egyedi ez, ha minden lány lassan így pózolgat).

Ezen javíthatsz, ha adsz neki negatív visszacsatolást. Tehát leírod neki, hogy most kiábrándulátl belőle, azt hitted, neki van egyénisége, mert a külvilágban egy vállalható lány, de a facebookon meg 12 1 tucat.

Ha normális lány, el fog gondolkodni rajta.

De azért lehet ez a viselkedési fomra olyan népszerű... mert adják alájuk a lovat. Nem véletlen, hogy az ilyen képek kapnak 1000 lájkot [link]

mint ez [link]

"Egy gombnyomással el kellene törölni a facebookot az internetről."

Ha egy ember agyonlő egy másikat, akkor a lőpor feltalálóját kell büntetni ezért? Nem: az az ember megölte volna azt a másikat késsel is, legalábbis a szándéka ugyanúgy meg lett volna rá, így talán az emberi gyilkos szándék okait kellene feltárni, mert ha ez nem lenne, akkor csak sörös dobozokra lövöldöznénk. A facebook egy remek találmány, annál is inkább mert zseniális tükröt tart elénk, hogy milyen birkák is vagyunk valójában. Na most az emberek viselkedéséért a facebookot szidni olyan, mintha azt mondanánk, szebbek leszünk, ha nem látjuk a ronda pofánkat a tükörben. Ugyan már...

Az emberek döntő többsége a felszín polírozásába fekteti a legnagyobb hangsúlyt. Ezek az emberek igyekeznek a valós önmagukat jó mélyre rejteni, mert rettegnek felfedni a valóságot. Félnek, hogy a valódi önmaguk nem lenne elég jó, nem felelne meg, illetve félnek, hogy ha kitárulkoznak, akkor sérülnek. Ezért a férfiak mindig erősebbnek, határozottabbnak akarnak tűnni, mint amilyenek, miközben ahhoz is gyávák, hogy az érzelmeiket kimutassák, mert félnek, hogy férfiatlannak tűnnek. A nők pedig önállóbbnak, okosabbnak és bátrabbnak akarnak tűnni, a modern nő eszményképének, akinek nem dirigálhat egy pasi, de valójában azt is képtelenek beismerni maguknak, és félnek szembenézni azzal, hogy valójában rózsaszín álomvilágban élő, naiv és érzékeny kislányok ők, akik rettegnek attól, hogy egy pasi összetöri a szívüket.

A facebook profil valahol az a kép, ami ez az ember szeretne lenni. Egy vagány, divatos, merész, feltűnő személyiség, akire felfigyelnek az emberek és lájkolják a képeit. Ezt diktálja a trend, ő pedig szeretne megfelelni, mert valójában semmi önbecsülése és önbizalma nincs. Úgy nevelnek fel bennünket, hogy a szüleink rákényszerítenek minket a szerintük helyes értékrendre, ezzel egyúttal önkéntelenül is belénk püfölik, hogy a saját elképzelésünk mindig hülyeség. Emiatt ezek az emberek ki vannak éhezve a megbecsülésre, az elismerésre, az elfogadásra - kialakul a kényszeres másoknak megfelelni akarás. Ennek megfelelően menőnek akarnak tűnni, erősnek, olyan nőnek, akiért rajonganak a pasik. Valójában viszont nem ilyenek, hanem önbizalomhiányos, gyáva, törékeny és frusztrált emberek, akik csak a facebook oldalakon képesek menőnek látszani, és az ott begyűjtött lájkokkal igazolni önmagukat.

Persze személyesen ez mindig kiderül, mert az emberi közelség, a szemkontaktus olyan erősen kiszolgáltatottá teszi őket, hogy itt már nem képesek fenntartani a maszkot. Itt már előbújik a valóság, az igazi jó kislány, aki jól nevelt, udvarias és vágyik arra, hogy megmondják, mit tegyen. Persze, van akinél ez nem ilyen egyértelmű, és a védekezési mechanizmusa továbbra is a nagyszájúságra és a vetítésre alapul - na ő a rosszabbik típus, mert az ő hazugsága sokkal erősebb és sokkal megrögzöttebb.

Az első gondolatmenetemhez visszatérve: ez nem a facebook szüleménye, csak a facebook egy sokkal erősebb eszköz a vetítésre, mert egy jól megtervezett álca mögé lehet bújni, és a valós emberi kapcsolatok illúziójának élni - mert a facebook kommunikáció nem valódi kapcsolat. Valójában az emberek élőszóban is erre törekednek. Nap mint nap azt látom, hogy nagyjából tízből hét-nyolc ember maszkot tart és megjátssza magát. Az az érdekes, hogy én egy nagyon nyitott ember vagyok, a baráti köröm is rendkívül sokféle, ennek megfelelően előttem erre semmi szükség nincs, ráadásul nagyon lehet érezni egy emberen, mikor játszik szerepet. Ha az ember ügyesen ás, könnyen rábukkan, hogy azok a csajok, akik a facebookon trendi ringyónak mutatják magukat, miközben illedelmes jó kislányok (azaz az egyik trendet vetítik, míg a másik trend a valóság), valószínűleg tök érdekes egyéniségek, csak semmi önbizalmuk, ezért nem hiszik el.

Ez úgy szokott kinézni, hogy ha elkezdek valakivel beszélgetni, az első húsz perc, fél óra egészen biztosan - részemről legalábbis - nagyon feszengve zajlik, gyakorlatilag legszívesebben nyakon vágnám az illetőt a sok hülyeség miatt, amit összehord. Aztán valahogy öszötönösen elkezd neki leesni, hogy egyrészt előttem nem kell keménynek tűnni, másrészt nem is veszem be. És ilyenkor elkezdenek FELOLDÓDNI, és mindig rájövök: tulajdonképpen szinte mindenki jó fej a maga módján, csak valamiért nagyon el akarják ezt titkolni :D. De akkor mi a szarnak kell ezt mindig eljátszani? Még a legközelebbi barátaim között is van egy csomó olyan, akivel bármikor éjszakákat beszélgetek át, de az első fél órában általában csak fészkelődöm, kínlódom, mert megszokásból mindig magával hozza az álarcát, és nem tudom, hogyan mondjam meg neki, hogy egyszer végre hagyja már otthon.

Annyira szép és színes lehetne a világ, ha minden embert úgy nevelnének, hogy az ő elképzelései és tulajdonságai ugyanolyan értékesek lehetnek mint bárki másé, nem pedig erőszakkal kényszerítenének minket szerepekbe, hogy aztán a frusztráltságunk az egekig nőjön, és egy kevéske elismerésért és elfogadásért minden hülyeségben benne legyünk. Ehhez az első lépés, hogy felfogjuk: nem a facebook tehet arról, hogy idióták vagyunk, hanem mi magunk, a szüleink és a környezetünk. De persze mindig kényelmesebb a facebookot, a mai fiatalokat, a nyugati médiát és minden szart szidni, mint önmagukba nézni. Az viszont számomra rejtély, hogy ez miért van így...

"Ezen javíthatsz, ha adsz neki negatív visszacsatolást. Tehát leírod neki, hogy most kiábrándulátl belőle, azt hitted, neki van egyénisége, mert a külvilágban egy vállalható lány, de a facebookon meg 12 1 tucat.

Ha normális lány, el fog gondolkodni rajta. "

Majdnem! Épp fordítva: azt kell mondani neki, hogy a facebook profilja alapján azt gondolta, hogy ő is csak egy hülye p1csa, de a valós énje sokkal érdekesebb. A te mondatod éppen ugyanazt a hatást erősíti, ami idejuttatta a csajt, megint kritikát kap, megint nem volt elég jó. Ha el tudna ezen gondolkodni, akkor nem viselkedne így. Valójában pont, hogy még jobban elmegy az önbizalma és még inkább álarcot húz.

Ezeknek az embereknek bátorítás kell, hogy ki merjék dugni az orrukat a maszk mögül. Meg kell velük értetni, hogy amit el akarnak dugni, az sokkal értékesebb és vonzóbb, mint a maszkjuk, nem pedig még egyet beléjük rúgni, hogy mekkora szarok, hogy maszkot tartanak :D.