Fiúk, hajlandóak vagytok olyanokon besértődni, hogy egy lány nem azonnal ír vissza, csak 1-2 nap múlva? (van mikor elolvasom rögtön az üzenetet, de nem írok vissza csak később).

Egyébként helyesen a kérdés

Fiúk, HAJLAMOSAK vagytok olyanokon besértődni, hogy egy lány nem azonnal ír vissza, csak 1-2 nap múlva?

Fordítsuk meg a helyzetet. Írsz egy számodra nem is annyira közömbös srácnak egy levelet. Tegyük fel, az elküldés után szinte azonnal látod, hogy meg is nyitotta. Szíved gyorsabban ver, izgatott leszel: vajon mit fog válaszolni? És vársz. És vársz. Még mindig vársz, de... SEMMI! Pánikolni kezdesz, kombinálni kezdesz, kitalálsz dolgokat amiket elhitetsz magaddal, mindezt azért, hogy megnyugtasd: oka van, hogy nem válaszol neked. Ezzel a tudattal kikapcsolod a gépet, aludni térsz. Reggel csörög a telefon, ébresztő. Nem szoktad bekapcsolni a gépet, de ma mégis megteszed. Még mindig nem írt, biztos alszik még. Elindulsz suliba/egyetemre/dolgozni. Gyakran eszedbe jut. Alig várod, hogy hazaérj, és megnézhesd, válaszolt-e. Hazaérsz, a kutyádat is csak tessék-lássék módján simogatod meg, pedig ő ugyanúgy örül neked, mint minden nap. A macska is várhat még a kajálással, pedig ő is ugyanúgy eléd szaladt le a lépcsőn, hogy itt a szolga, kajaidő van. Bekapcsolod a gépet, de semmi válasz. Kezdesz ismét pánikba esni. Magadban kezded keresni a hibát, hisz az ok, ami miatt nem ír, az csak én lehetek... A nap további része meg van szexuálva. Hibáztatod magad de... fogalmad sincs miért. Az agyad kattog, megállás nélkül. Nehezen jön álom a szemedre. Reggel csörög a telefon, nem kapcsolod be a gépet, úgy sem válaszolt, gondolod. Kicsit leverten letudod a nap kötelező részét. A kutyád felvidít, a macskád megnyugtat. Bekapcsolod a gépet, és látod: valaki írt! Szíved nagyot dobban: csak ő legyen, csak ő legyen, Istenem, sosem veszek több chipset, csak ő legyen. Ő az. Madarat lehetne fogni veled. De állj! Azonnal válaszolsz neki. De a küldés gombon kicsit pihenteted a kurzort. Dilemmában vagy: vajon most is később fog válaszolni? A válaszából ítélve semmi oka nem volt eddig megvárakoztatni, most is várakoztatni fog? De nem akarod újra végigszenvedni az előző napokat. De már biztos látta, hogy megnyitottam a levelet. Ajj... Reméled a legjobbakat és elküldöd a választ. Az elküldés után szinte azonnal látod, hogy meg is nyitotta. Szíved gyorsabban ver, izgatott leszel: vajon mit fog válaszolni? És vársz. És vársz. Még mindig vársz...

Ha nincs időd, igazán nem nagy dolog írni egy olyan üzenetet, hogy "Szia! Bocsi, ne haragudj, most nincs időm hosszabb terjedelemben válaszolni, de amint ráérek, megteszem!" Vagy valami. Nem mondom, hogy bunkóság, mert tényleg, közbejöhet valami, de ha csak natúran nem válaszolsz, mert "minek rögtön válaszolni?" az a másiknak rosszul esik, mert látja: olvastad a levelét, és hidd el, nem téged fog okolni, hanem saját magát, mert ha valaki valakiért egy kicsit is odavan meg vissza, akkor nem őt fogja hibáztatni.

Én is szoktam beszélgetni, egy olyan lánnyal aki nagyon bejön nekem, és rengetegszer tapasztalom azt h nem ír vissza, de "lájkolgatni" meg "kommentelni" meg egyéb fb-s hülyeségeket tud csinálni... ...de visszaírni azt nem, de mostanság észrevettem h megnézi üzim majd bejelöli olvasatlannak (ilyenkor kiírja fb h mikor látta üzit, majd közvetlenül utána el is rejti).

Persze nem mindig van így, van amikor visszaír rendesen, szerintem erősen hangulatfüggő lány lehet ő, már csak viselkedéséből és csillagjegyéből kiindulva is :D.

De rátérve a lényegre bizonyos esetekben igen..., bántó tud lenni ha nem méltóztatják annyira az embert h visszaírnak neki, és közben tudod h látta az üzidet csak egyszerűen nem tud annyira becsülni téged, holott te a csillagokat lehoznád érte... ...am igen, hasonló sztorit mint egyik kommentelő én is tudnék mesélni, hányszor volt az h láttam h van bejövő üzim, v. csak azt h van értesítésem, megörültem én is mint orángután a mandarinnak aztán mikor láttam h mindenki tudott írni, csak ő nem... ...azért az fölcsesz, aztán van még egy bejövőm jaj ez már biztos ő... ...és a francokat egy idegesítő ismerősöm az aki másnak nem tud írogatni mert mindenki más már megunta őt... ...de én udvariasságból csak azért is vissza írok neki, h eltudjak számolni a lelkiismeretmnek... ...és persze ő órákig szóval tud tartani engem, minden nap tud írni, percenként visszaír, és a tököm tele van már vele, de csak azért is igyekszek jópofi lenni vele... ...akiért meg a lelkem odaadnám az persze egy üzire sem méltóztat továbbra sem, hát ez van xD. Persze képes vagyok besértődni de ennek jelét nem adom, és van h később újra ráírok és akkor meg egyből vissza tud írni, ő ilyen változó kedvű/viselkedésű, de attól még szeretem őt.:)