Hogyan lehet pl. első randin "finoman" előadni azt, hogy kicsit "antiszoc" vagyok?

Kedves Kérdező!

Ahogy olvastam a kérdésed és a leírásod, egyre több párhuzamot fedeztem fel a saját életemmel.

Én is kicsit antiszoc vagyok, de nem annyira durván, illetve most már talán nem is. De kb. 13 és 20 éves korom között az voltam, a középsulis éveim úgy teltek el, hogy 1 darab barátom nem volt, nem beszéltem senkivel, a napjaim némaságban teltek el, ha kérdeztek válaszoltam, de amúgy egy szót nem szóltam, teljesen magamba fordultam. Volt olyan időszak, amikor fóbiám volt az emberektől, nem mertem a buszon ránézni senkire sem, mert olyan érzésem volt, mintha bámulnának, szorongtam, így inkább gyalog mentem. Az egyedüli társas közeg a sport kapcsán volt az életemben, itt azért voltak jó páran, akikkel tudtam beszélni, de nem igazán kötődtem hozzájuk. A családdal szintén ez volt, illetve még most is ez a helyzet, a napi kommunikáció szinte egyenlő a nullával. Hasonlóan hozzád, engem is burokban neveltek a szüleim, és látod, ennek most csapódott ki a következménye. Igazából ez miatt haragszom is rájuk, de visszacsinálni már nem lehet.

A változás akkor kezdődött el nálam, amikor befejeztem a középsulit és 2 éves OKJ-s suliba mentem tovább. Mondhatni ez életem egyik legjobb döntése volt. Itt még a suli kezdete előtt összebarátkoztam egy osztálytársammal, aki azóta is az egyik legjobb barátnőm. Igazából ezt az új sulit úgy kezdtem el, hogy itt nem ismer senki, tiszta lappal indulok, most igazán olyan lehetek, mint amilyen valójában vagyok, mert az a 7 év bezártság önmagamba nem a valódi énem volt. Én belül éreztem, hogy én ennél jóval több vagyok. Egyszerűen csak elhitettem magammal, hogy vagyok olyan jó, mint mások, sőt még jobb is, az agyamat átállítottam pozitív gondolkodásra. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy az osztályt és a sulit is szerettem.

Ez az „öngyógyítás” annyira jól sikerült, hogy hamarosan a szerelem is rám talált. De ehhez még hozzátartozik az, hogy nyilvánvalóan az előzményekből adódóan soha nem volt még barátom. 1 év alatt a lelkemet olyan szintem megerősítettem, és az önbizalmamat feltornáztam, hogy ez már külső szemmel is látszódott rajtam, tényleg kb. kivirultam. Ennek volt köszönhető, hogy ez a fiú is megszólított. Már az első beszélgetésünk alkalmával szimpatikus volt, de ennél többet akkor még nem tudtam elképzelni, meg úgy igazából nem is tetszett nekem külsőre. Aztán kb. 2 hétig msn-en beszélgettünk, ami idő alatt egyre jobban megkedveltem. Majd elhívott randizni. Én izgatottan mentem el, mert még ilyenben ugye nem volt részem. Kb. 4 órán keresztül beszélgettünk, ami alatt szinte teljesen megismertük a másikat. Már az első perctől kezdve olyan szintű bizalmat éreztem feléje, hogy a legféltettebb titkaimat is megosztottam vele, amit azóta sem bánok (ez egyébként egy nagyon különleges eset volt, mert azóta sem találkoztam olyannal, akivel ennyire őszinte tudtam volna lenni). Itt mindkettőnkben kialakult egymás iránt a vonzódás, és össze is jöttünk. Ott és akkor ezt jónak láttam, de aztán jöttek a gondok. Mivel én teljesen tapasztalatlanul ugrottam bele ebbe a kapcsolatba, és igazából nem is tudtam, hogy mit kellene tennem, hogyan kellene vele szemben viselkednem, valamint, hogy ő túl gyorsan akart haladni az én tempómhoz képest, én 2 hét után szakítottam vele. Ezt azóta is bánom. De igazából ez sok mindenre ráébresztett, jobban megismertem önmagam és a gyenge pontjaimat.

A tanácsom pedig: szerintem ha előjönne ez a téma, akkor őszintén vállald fel, hogy ez a te életed része. Épp csak annyit mondj el, amennyit jónak látsz. Hidd el, hogy mindenkinél van olyan, amiről nem szívesen beszél. Egyébként pedig, ha magamból indulok ki, akkor már az első pár mondat után kiderül, hogy nem vagyok annyira beszédes (bár már ez is sokat változott, de az első kapcsolatomnál ez valóban így volt), így a másik is így áll hozzám, tehát sejti, hogy egy kicsit visszahúzódóbb, csendesebb vagyok.

Egyébként hány éves vagy? Van már egy konkrét lány, akivel randizni fogsz, vagy csak felmerült benned ez a kérdés?

Ha van még kérdésed, kérdezz nyugodtan.

L/23

Kérdés:Na és a barátaid?: Válasz: Hát,az a helyzet,hogy elég nehéz gyerekkorom volt,és felnőttkorban már kissé nehéz beilleszkedni,de igyekszem,hogy sok barátom legyen.

Közeledhedsz felé úgy is,hogy:Szeretnék egy tartós kapcsolatot is,egy olyan lánnyal,aki előttem ül,(pl.ha ő ül előtted)de csak ha nem tudja,hogy járni akarsz vele.