Mi a véleményetek a netes párkeresésről? Valamelyőtöknek összejött már valami?

Ismertem meg olyat, akivel utána néhány hónapig együtt voltunk, mondjuk nem társkeresőn, de neten. :)) Egyáltalán nem bántam meg a dolgot.

Valahogy nekem soha nem sikerül személyesen olyan nőt megismerni, akivel együtt akarnék lenni, bár most lehet, hogy megtörik a "csend" ilyen téren is. :)

Én a páromat társkeresőn keresztül ismertem meg, ez lassan egy éve volt, azóta is együtt vagyunk, együtt is élünk:)

19/N

A netes társkeresés sikere nagyban függ két dologtól. A nemedtől, és a korodtól.

Ha fiatal nő vagy, akkor a netes társkeresés a paradicsom, ugyanis kb. dupla annyi férfi van, mint nő. Persze válogatni tudni kell, mert vannak bunkók is szép számmal.

Ha fiatal férfi vagy, akkor teljesen más a helyzet, igazából sikere szerintem a 25 alatti korosztályban netes társkeresőn azoknak lehet, akik az életben is sikeresek, ugyanis hatalmas a konkurencia, ha átlagos kinézetű vagy akkor mission impossible. 25-30 között jobb a helyzet, 30 felett pedig fordul a kocka ugyanis a saját korosztály mellett, ott vannak az érett férfira áhítozó kis libák, és az időből lassan kifutó vénlányok is a kemény két darab petesejtjükkel.

Szerintem nem a legjobb módja a társkeresésnek, de néha bejöhet.

Nekem egyszer volt egy "majdnembarátnőm", akivel 2012.05.06-07. körül kezdtem el beszélgetni a love.hu-n, és hamarosan áttértünk Facebook-ra. Június 22. körül találkoztam vele először egy másik városban, és legközelebb július 1-jén. Addig persze végig beszélgettünk Fb-n.

Július 1-2. körül ugye elmentem hozzájuk, ahol ott is aludtam (messze laknak tőlünk).

Az első találkozástól kezdve, végig feszült, és aggódós voltam, és ez természetesen feltűnt neki, és zavarta is. Nem tudtam igazán magamat adni, és kibontakozni. Valahogy minden könnyebben ment neten.

A második találkozás után néhány nappal később írt Fb-n, hogy ennyi volt. Persze, nem szó szerint így, de ez volt a fő lényege.

Akkor nagyon rosszul esett az egész..., sokat sírtam magamban, és teljesen kivoltam. Idővel elmúlt ez az érzés, és megbékéltem.

(Talán július 8-án történt a "szakítás".)

Később, július második fele környékén, el kezdtem beszélgetni egy másik lánnyal, aki szintén messze lakik tőlem, és azóta is tartom vele a kapcsolatot Facebook-on. De nem a barátnőm, mert van barátja, csak beszélgetek vele. Szinte senki sem ír rám Fb-n rajta kívül.... (És nem is szeretnék többet.)

20/F vagyok.