Sok embernek miért csak elvárásai vannak a másik emberrel szemben, de maguk semmit nem akarnak tenni?

NEM ítélek el senkit! Csak nem értem ezt a gondolkodás módot.

Rengeteg ilyen emberrel összefutottam már, és sok ilyenről hallottam.

Miért van az, hogy (most mindegy, hogy nő vagy férfi, mindegyikbe van ilyen) egyeseknek hatalmas elvárásai vannak a társkeresés terén, és egyáltalán nem látják be, hogy irreális.

Barátnőm (én 21/L vagyok) is így járt:

Elhívta őt randira egy kövér srác (nem, nem ítélem el a kövéreket), a barátnőm meg nem akarta megbántani, így elment vele szimplán 1 kávéra. És ott esett le az álla. A srác részletezte, hogy a bnőmnek nem elég nagy a melle, nem elég karcsú, stb stb, tehát úgy, mintha a srác maga lenne a tökéletesség. Barátnőm nem jutott egy ideig szóhoz, majd megkérdezte tőle, hogy ő mit lenne hajlandó "feláldozni magából" egy kapcsolatért. Válasz: semmit, így fogadjon el mindenki ahogy vagyok.

Barátnőm (szerintem jogosan) otthagyta.

De ismerek ilyet nőbe is, szóval nem csak a fiúkra/férfiakra jellemző...45 éves igénytelen nő (ismerem, és sajnos tényleg az, nem bántásból akarom mondani) olyan elvárásokkal, hogy 300ezer FT feletti nettó fizetés, minimum BMW, a nőnek ne kelljen dolgozni, stb.

Azt nem értem, és azt szeretném megtudni, hogy egyeseknek miért,m vagy mitől vannak ilyen irreális, vagy hatalmas elvárásaik a másik fél felé, de mindeközben úgy, hogy elvárják, hogy őket senki se változtassa meg, mert ők így jók ahogy van?

A srácot, akivel a barátnőm találkozott, is minimum 20 ember utasította már el, pontosan emiatt a tulajdonság miatt.

Nem provokálásnak szánom a kérdést, csak érdekelne!

Ismertek hasonló eseteket? Mi a véleményetek?