Van félnivalóm? Került már valaki hasonló helyzetbe?

Újfent rá akarok írni a szerelmemre(évekkel ezelőtt barátok voltunk, de még mindig őt szeretem, és meg akarom próbálni), de visszatart a félelem. Félek, hogy idegesíteni fogom, és az lesz itt a legújabb kérdés, hogy "hogyan rázhatnám le ezt az ostoba csajt, aki tetejébe még annyira ronda is, hogy feljön a szén a bányából, ha ő lemegy?" Jó, persze, így nem nyilatkozna, meg nem is használja ezt az oldalt, de gondolom érhető, mire akarok kilyukadni.

A barátaim nem tartják ezt reálisnak, szerintük túl negatív vagyok...Ráadásul tudom, hogy nagyon is hasonlítok a srác elképzelt ideáljához, és rengeteg közös van a bennünk, a személyiségeink összeillenek és még véletlenül sem ütik egymást.

Lehet, hogy abból jön ez a félelem, hogy sosem voltam imádat tárgya, és kiskoromban imádták kiközösíteni, mert sokban különböztem az átlagos gyerekektől(gondolkodás, hobby terén) Azóta persze már volt olyan, hogy bejöttem másnak, meg hogy a palik (nem a legszebb hangnemben, de akkor is XD) dicséretet tettek rám...Áh, de nem tudom!

Szerintetek érdemes belevágni és tényleg csak beképzelem magamnak a sok negatív dolgot? Hogyan tudnék ettől szabadulni? :S