Még mindig nem tudom eldönteni, hogy hálás legyek neki vagy utáljam érte?

Lassan már jó pár éve, hogy azt hittem , hogy végre randim lesz közös filmnézéssel meg minden, de aztán kiderült, hogy csak szórakozni akart egy szerencsétlen alakkal.(Ez lennék én.) Még filmet sem néztünk viszont legalább, ha nem is sokáig egy két napig amíg vártam a találkozást boldog voltam és úgy érzem részese voltam annak az örömteli várakozásnak ami egy szerelmes férfit ér ha találkozhat kedvesével. Ez lenne a jó oldala. A rossz pedig a csalódás és harag amiért csak játszadozott velem. Ráadásul ha ez nem történt volna, akkor valószínűleg én is itt siránkoznék, hogy miért nem jön velem senki sem és miért nincs senkim én ezek után nem akarok senkit sem, lehet emiatt is hálás lehetnék neki mert rájöttem, hogy egy szimpla modortalan visszautasítás is sokkal édesebb mint ez. ( A többi próbálkozásomra másoktól mindig sima nemet kaptam, utólag elég hálás vagyok ezek miatt.)