Nem akar csak 10 percre találkozni, mert ha találkozunk akkor az csak úgy jó ha órákig együtt vagyunk?

Az én barátom is ilyen, az elején zavart, de már úgy-ahogy "megszoktam". Mi egyetemisták vagyunk, mindketten Pesten lakunk (albérletben, lakótársakkal) és az van megbeszélve hogy általában heti 2-szer alszunk együtt valamelyikünknél. (Egyikünk lakótársai sem lelkesednek azért, hogy hetente több napot ott aludjunk egymásnál, neki szobatársa is van).

Na ez az időrendünk miatt sokszor csak úgy jön össze, hogy este 9 körül tudunk átmenni egymáshoz, másnap reggel pedig 8 előtt el kell indulni dolgozni/egyetemre. Nekem kevés ez a heti 2 este, ha mindkét este olyan hogy csak pár órát tudunk ébren együtt lenni), ezért szoktam neki mondani, hogy néha csak úgy napközben is fussunk össze, ha van egy kis időnk. (Amúgy a két albérlet 55-60 perc BKV-zásra van egymástól, meg az egyetemünk/munkahelyünk is távol van, szóval ezt tényleg nem olyan egyszerű megoldani). Erre ő is azt mondja, hogy annyi időre nem érdemes, meg hogy neki utána még jobban hiányoznék. Csak az a baj, hogy mi akkor sem tudunk túl sok időt együtt lenni, ha egymásnál alszunk, szóval szerintem azzal a néhány naponta extra fél órával is mennénk valamire... Kb 2-3 hetente hétvégén van olyan, hogy legalább egy teljes napot együtt tudunk lenni.

Én már várom az összeköltözést, addig pedig próbálom elfogadni, hogy a barátomnak máshogy van igénye a találkozásra. :) Régen azt hittem, nem szeret velem lenni, de már 2 éve együtt vagyunk és úgy látom, hogy tényleg csak a napközbeni fél órácskákat ellenzi, amúgy ragaszkodik az együttalváshoz (akár szex nélkül is) meg a talikhoz. Szóval azért már megnyugodtam, hogy így is kellek neki... :)