Ha elkezdek megismerni egy fiút általában elkezdek undorodni tőle. Ez miért van vagy mit tegyek ez ellen? Bővebben lent.

Nehéz kérdés...

Ha jól értem, te lány vagy, és fiatal. Amennyire én tudom, a lányok ebben a korban sokszor taszítónak látják a férfiakat. Ez talán így is van jól, én férfiként is sokszor undorítónak találom a férfiakat, de mindegy. Én sokszor csodálkozom azon, hogy a nők képesek szeretni a férfiakat.

Érdemes lehet inkább azokkal a srácokkal foglalkoznod, akiket nem találsz rögtön undorítónak. Addig is kellemesebben érzed magad, nem igaz?

De arra mindenképpen figyelmeztetlek, hogy nincs tökéletes ember. Egy vicces mondás szerint "csak az tűnik normálisnak, akit nem ismersz eléggé". Mindenkinek lehetnek kisebb-nagyobb jellemhibái, és mindenki elkövet néha egy-egy hibát. Ezeket tudni kell megbocsátani, és meg kell tanulnod értékelni azt, ha valaki látja a saját hibáit, és próbál ellenük tenni. Ahogyan te igyekszel minél szebb lenni, és ismered a saját testi hibáidat, ugyanúgy próbálnak a fiúk is javítani a hibáikon, a testi hibáikon és a jellemhibáikon egyaránt. Ez nem mindig sikerül - ezt magadon is látod -, de már az sem kis dolog, hogy egyáltalán megpróbálják, hogy nem hiszik tökéletesnek magukat, és ennek ellenére sem adják fel a reményt, hogy fejlődjenek. Emberek vagyunk, mindenkinek büdös a lába, ha leizzad és nem mosakszik meg...

Emellett egy "undorító" ember is tud nagyon kellemes lenni. Előfordul például, hogy valaki nem kedves, de nagyon szép, más meg nem szép, de nagyon kedves. Mindketten lehetnek jó társaság. Lehet, hogy egy elsőre ellenszenves fickó fog rajtad gálánsan segíteni, vagy éppen elsősegélyt adni neked, ha elesel és eltöröd a lábad.

Az, hogy nem érzed őszintének a viselkedésedet, valamennyire érthető. Az emberek ritkán szokták azt mondani, amit valójában gondolnak, sokszor csak a barátaiknak mondják el, mit éreznek igazán. De az se jó, ha mindig csak azt mondod, azt teszed, amit mások, vagy valamiféle elvont udvariassági szabályok elvárnak tőled.

És másoknak se jó az, ha te nem mondasz magadról semmit, vagy állandóan csak hazudsz magadról. A hazugságnál minden igazság jobb, még az is, ha egy kicsit átlagosnak tűnsz. Ki az, akiben nincs semmi átlagos? Hétmilliárd ember járkál itt, nem olyan könnyű kitűnni a tömegből.