Van más is hasonlóképp fiúk, nektek hiányzik a régi énetek?

Nem is olyan rég kb. egy-másfél éve émg pozitívabban gondoltam az esélyeimre, mindig vártam, hogy újra menjek a buszhoz, reménykedve, hogy szemez majd velem egy lány végre, minden egyes nap ez ment, volt is időnként, hogy szemeztek velem lányok, de többnyire észre sem vettek, mégis olyan jó érzés volt, elhittem, hogy talán mégsem vagoyk olyan ronda fiú, mint gondoltam és lehet nekem is valaha barátnőm. Viszont mára már semmi sem lelkesít, utálok emberek közé is menni, úgy érzem mindjárt belém köt valaki és kigúnyol a külsőm miatt, már nem is szemeznek velem úgy a lányok vagy csak nagy ritkán, ha történik is szemezés, akkor sem leszek tőle lelkes, inkább bemesélem, hogy tuti ronda vagoyk és ezért nézett vagy simítgatta a haját. Valahogy eltűnt a pozitív hozzáállás, talán lehetséges, hogy a sok facebookos és személyes elutasítások az okai ennek, de mindegy is, hiányzik a régi vidámabb énem, aki még elhitte, hogy neki is van joga barátnőhöz, mert nem is olyan csúnya, ma meg már szégyellem, hogy tetszenek a lányok, mert olyan kis csúnyának érzem magam, úgy érzem egy lánynak sem kellek.