Mi óta hátrány, ha valakinek vannak erkölcsei?

Ez attól függ miben merül ki az erkölcsösséged.

Pl a szót is rosszul használod, mert valaki vagy erkölcsös vagy nem, nincsen többes szám.

Nem lehet te az elveidre gondolsz?

Ezek elvek, nem erkölcsök. Ezzel nincsen nagyobb baj, az erkölcsös demagógiával viszont rengeteg.

Amúgy én az elvekkel sem tudok 100%-ban egyetérteni, mert túl merevek az élethez. Mindig vannak olyan helyzetek, amik az elvek halmazán kivételt képeznek. Szerintem egy erős egyéniség elvek nélkül is tud dönteni.

Első: remélem ezt te sem gondoltad komolyan!

Szerintem az elvekkel nincs gond. Nekem is vannak elveim, lehet, amitől sokan merevnek is gondolhatnak. Amit őszintén szólva leszarok.

Hogy miért? Én úgy érzem jól magam, ha normálisan élem az életem, és büszke vagyok arra, hogy sok emberrel ellentétben, igenis ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, és nem az aktuális kedvemre/igényeimre támaszkodok.

Itt olyanra gondolok, hogy nem fogok valakit szembeköpni, eltiporni, mert éppen úgy tartja a hasznom, mivel ütközik az elveimmel. Ha ettől merev leszek, hülye, az nem érdekel, mert én így érzem jól magam, és legalább a tükörbe is bele tudok nézni minden egyes reggel.

Az emberek azért furcsállják és tartják földhöz ragadtnak azt, aki ragaszkodik az elveihez, mert ők el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet korlátokkal normálisan, saját magaddal megelégedve élni. Sőt, az emberek többsége nem is képes rá, mert túl gyenge. A saját igényeik kielégítése - kerüljön bármibe - sokkal fontosabb, mint a normális együttélés.

29/n

"Szerintem meg egy erős egyéniség nem tesz kivételt az elvei közt soha csak azért,mert úgy esetleg könnyebb,vagy előnyösebb."

Félreértettél! Úgy értettem, egy erős egyéniségnek nincs szüksége lefektetett szabályokra és elvekre, egyszerűen azért nem mászik rá egy haverja barátnőjére, mert fel tudja mérni, hogy ezzel megbántana másokat, és NEM azért, mert számára az a szabály, hogy a haver nője tabu.

Baromi nüansznyi a különbség egyébként, de mondok egy példát: tegyük fel, egy haverod járt pár hétig egy csajjal, nem jelentett neki semmit, ti meg halálosan egymásba vagytok zúgva. Az elvek embere nem tudja magától mérlegelni, hogy mi van, ezért a szabálykönyvhöz fordul. Itt jön az, amit te mondtál: ha erős, akkor tartja magát hozzá, ha nem, akkor megmagyarázza, hogy ez kivétel. Szerintem egy önálló értékrenddel rendelkező ember ilyenkor nem szabályok szerint dönt, hanem mérlegel, mi mivel jár és mennyit ér, nem támaszkodik szabályokra mankóként.

A lényeg ugyanaz mindkét esetben, irányelvek mindig adottak, csak a tabu- és szabályalapú gondolkodás fekete-fehér, míg a valóság színes film. Akinek pedig ilyen kő egyszerű szabályok kellenek a döntéshez, annak sajnos túl bonyolult az érzelmi színpaletta.

Voltaképpen szavakon vitatkozunk, és abszolút lehet, hogy te is ugyanerre gondoltál, amikor elveket mondtál, ez esetben irreleváns amit írtam. Ha arra gondoltál, hogy neked igenis számítanak dolgok önmagadon kívül, akkor egyetértek, én is ilyen ember vagyok. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy sok ember, aki azt ragozza, hogy neki elvei vannak, valójában a világot egyszerűsíti le a maga szintjére, hogy képes legyen benne eligazodni.