Azoknak, akik az első randi (k) után összejönnek valakivel, azoknak mennyire jó/tartós a kapcsolatuk azokkal szemben akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a hosszabb ismerkedésre?

Ez nem arról szól, hogy időpazarlásnak tekintjük blabla....

Igen is, miután jól lefeküdtünk egymással, szándékunkban áll megismerni a másikat méég jobban. Eleve a szex alapja a kölcsönös erős szimpátia és hogy tudjuk, hogy tervben van hogy esetleg sokáig együtt leszünk.

Ha megismerjük a másikat, és mégsem... legalább dugtunk pár jót, ha meg bejön, akkor főleg no problem...

Ja amúgy én teszem azt előtte ismertük egymást 1-2 hete.

Én mondjuk csak akk vágok bele egy kapcsolatba, ha meg tudok bízni a srácban. Ez nálam kicsit ilyen megérzéses alapon is működik, de nagyon hamar el tudom dönteni, és eddig általában bejött. Egyébként én is azok közé tartozom, akik azért lehetőleg nem kerülgetik túl sokáig a forró kását. Pár randi alatt sztem ha passzolunk, akk sok mindenről tudunk beszélgetni, és megismerjük egymást annyira h el tudjam dönteni, érdemes-e vele megpróbálni.

Igazán megismerni egymást persze csak jóval hosszabb idő után lehet. De sztem a kezdéshez nagyrészt arra van szükség h meglegyen a vonzalom, a bizalom, meg h legyenek közös pontok az érdeklődési körünkben, stb.. Aztán ha nem jó vele, vagy mégsem olyan, mint ahogy képzeltük, akk még mindig lehet szakítani. Szval én nem szoktam túlparázni h milyen hosszú ez az ismerkedési fázis. Attól függetlenül azért megválogatom h kikkel jövök össze, jelenleg is az első barátommal vagyok. Sztem csak bejött a megérzésem, jó választás volt :)

18/L

Egy fiúval randiztam...több, mint 2 évig voltam vele együtt utána:)

Most pedig egy olyan fiúval jöttem össze, kaivel hónapok óta kerülgetjük egymást.

Mindig más ez...

Mostani kapcsolatom úgy indult, hogy megismertük egymást és már aznap összejöttünk. Akkor kialakult róla egy képem, egy első benyomás, de az teljesen nem a valós önmaga volt. Ahogy megismertem, egy tök más ember formálódott végül ki. Véleményem szerint lutri úgy beleugrani egy kapcsolatba, hogy előtte nem ismerkednek a felek. Nekem is csak mázlim van, hogy nagyjából összeillünk, de sokkal jobb lett volna, ha előtte ismerkedünk pár hétig, esetleg hónapig.

Én mindenképpen azt pártolom, hogy kapcsolaton kívül ismerjék meg egymást a felek. A legideálisabb az, amikor barátságból lesz szerelem, mert ott a kapcsolat legfontosabb építőköve, a bizalom már eleve adott.

Nincs igazán különbség, annyi hogy ha hosszabban ismerkedsz, akkor lehet, hogy a végén nem lesz belőle semmi.

De önmagában ez még nem minősíti a kapcsolatot. Az egyik barátnőm például egy buliban részegen miért ne alapon lefeküdt egy sráccal - ennek nyolc éve, ma már boldog házasok. Ilyen is van :)

szerintem a több idő valamennyire megalapozza a dolgot, de nem garancia. még a "komoly" kapcsolatok többsége is 2-3 éven belül szakítással végződik. általában már az 1-2. éven belül megcsalja valaki a másikat. egy ilyen világban semmit se lehet komolyan venni, szóval egyikre se építenék sokat, ami az időt tekinti.

bizonyára vannak még ilyen emberek, akik akarnak időt pazarolni a másik lelki megismerésére, de nagyon kisebbségben, őszintén, nem igazán találkoztam még ilyenekkel, lányok közt meg egyenesen a realitás határát súrolja, ha valaki érdeklődik és nem csak a külsőd iránt(tudom a közhely mást mond, de eleve kevés lánnyal találkoztam, akinek egyáltalán önismerete volt). sőt, a legtöbb ember eleve csak a külsőségekkel foglalkozik, a belső is marad valami gagyi alapösztön szintjén - legyen alfahím meg naiv barbibaba. valahol tényleg fölösleges is, mert úgyis mindenki hazudik, hogy megkapja amit akar. a nők kamutestükkel, megjátszott viselkedésükkel, a férfiak is kamuimiddzsel, meg romantikus kamuval.

szerintem az emberek többsége eleve nem akar semmi komolyat a másiktól, és nevetséges, hogy manapság már az érzi magát kisebbségnek, aki nem az első pár randi alkalmán akar "lépni". tudom az én számaim durvák, mondjuk ismerkedésnél talán 1 év elegendő idő arra, hoyg kiismerj valakit, aktív együttlét mellett. (nem az a 2havonta látom típusú kapcsolat). mondom ezt annak tudatában, hogy évek múltán is hátbadöfhet valaki, szóval kockáztatni mindenképp kell, ha nem remete akarsz lenni. de komolyanvenni senkit sem lehet pár találkozó után. maximum az, aki naiv, lomvilágban él.

"Nem gond, ha valaki így gondolja, csak nekem ez nem menne. Nem azt mondom, hogy nem fontos a szex, mert de, de nekem a szex nem első helyen áll, hanem valahol a második vagy harmadik helyen. Eleve nem tudnám testileg átadni magam a másiknak, ha nem tudom,hogy maximálisan megbízhatok benne. Viszont ahhoz idő kell."

szerintem ez lenne a normális hozzáállás, de bizonyára túl fiatal vagy még, vagy más nevelést kaptál (vagy egyáltalán kaptál). ugyanis a legtöbb embernek nincsenek elvei, sem komoly érzelmei, érzi, hoyg ketyeg az idő, és neki mindél hamarabb minél több élvezetet kell összegyűjtenie, mielőtt meghal, különben... nem is tudom, de muszáj élvezi az életet, mert aki nem hedonista, az abnormális szánalmas alak, élj a mának...

és mindenhol a szex az elsődleges, és a másodlagos is, csak megtanulták az emberek romantikus maszlagba csomagolni a primitív üzeneteiket. eltartott nekem is pár évbe, mire le tudtam fordítani nőről magyarra a közhelyeket, és volt szerencsém belelátni a fiúk gondolkodásába is...

elárulom, én is ilyennek vallom magam, a szex fontos, de sokadlagos életterület, de őszintén, eddig akik hasonlónak vallották magukat, kiderült, hogy valójában csak különlegesnek akarják érezni magukat ebben a beteg világban, és azért ők is többnyire a külsőségekre nyomulnak.

esetleg manapság még lehet elvétve találni ilyen vallásos embereket, de ők sem gondolják komolyan, amit állítanak. max szeretnének olyanok lenni.

"ha hosszabban ismerkedsz, akkor lehet, hogy a végén nem lesz belőle semmi. "

- ez is jól példázza, hogy a szerelemnek hitt valami csupán az aktuális fellángolás. megismered a másikat, akkor meg kiderül, hoyg már nem is olyan érdekes, túlságosan valós ember, túlságosan közvetlen és elérhető. mert ugye mindig az kell, ami idealizált és elérhetetlen...