Mostanában néha rámmosolyognak fiúk az utcán. De akkor mért nem jönnek oda ismerkedni?

saját maguk kedvesek, és tudnak mosolyogni.

lehet h mosoly mellett vonzalom is van, de lehet h nincs.

te döntöd el mire gondolsz.

Úgy tűnik, hogy te a ritka kivételek közé tartozol. Én meg éppen arról ábrándozok sokszor, hogy bárcsak megszólítana engem egy lány valahol! Itt rögtön le kell szögezni, hogy sok ember, nemtől függetlenü csak szórakozik az ilyen mosoly-féle dolgokkal, és ezek nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Lehet, hogy valaki eleve ilyen kedves, nyilt természetű, és "öntudatlanul" is rámosolyog egy másik emberre.

Az itt a nagyon nagy baj, hogy senkire nincsen az ráírva, hogy hogyan reagálna egy megszólításra. Már sokszor belegondoltam abba, hogy milyen világ lenne akkor, ha mindenki tudná azt, hogy mit gondol a másik ember. Hát ilyen problémák akkor biztosan nem lennének!

Érdekes, mert itt ezen az oldalon általában a lányok azt írják, hogy nem szeretik, ha valaki az utcán esetleg odamegy hozzájuk, - ezt mondjuk meg is lehet érteni. Nyilvánvalóan félnek a fiúk a reakciótól, a visszautasítástól, ami érthető, hát még ha valaki eleve félénk, mint én, és nem akarja tovább rombolni az amúgy is alacsony önbizalmát egy ilyen negatív élménnyel. Jó lenne, ha a lányok igazi nőkhöz méltóan viselkednének, és sokkal nagyobb nyíltságot megértést tanúsítanának ilyen helyzetekben! Itt persze nem arra célzok, hogy mindenképpen álljanak le beszélgetni, ismerkedni. De egy finom, tiszteletteljes elutasítást a fiúk is másképpen fogadnának. Akkor talán mi is bátrabbak lennénk.