Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fáj ilyen elviselhetetlenül minden új csalódás?
Egy idegroncs vagyok. Annyira vágyom egy kapcsolatra, mint egy sivatagban eltévedt ember egy korty vízre. Egy lányra aki szeret és akit szerethetek.
Minden nap ezzel kelek és ezzel fekszem. Ha egy pillanatra, vagy pár napra úgy érzem, hogy végre összejön valami, szinte euforikus állapotba kerülök. Aztán amikor mégsem (mert még ha lenne is esélyem, elcseszem, mert egy balf*sz vagyok, és képtelen vagyok normális férfi módjára cselekedni), akkor csak még jobban gyűlölöm magam, és mind kevesebb reményt látok a változásra.
Beleőrülök lassan. Fogalmam sincs mi a kiút, fogalmam sincs, mit tehetnék még, már próbálkozni is rettegek, mert tudom, hogy mennyire fogom gyűlölni magam, ha nem jön össze. Emellett az alkoholizmus szélén állok. Nem tudom hova forduljak, mit csináljak.
Az egy dolog hogy mit gondolok.. Azt gondolom, hogy bőven jó vagyok bárki mellé. Hangsúlyozom, ezt GONDOLOM.
Mivel azonban évek óta nem jött össze senki, akinél próbálkoztam, már teljesen beleette magát a tudatalattimba, hogy nem vagyok elég jó. TUDOM, hogy nálam sokkal aljább embereknek is van olyan nője, amilyen engem tökéletesen boldoggá tenne, viszont állandóan kevésnek ÉRZEM magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!