Szerintetek miért alakult ez így ki, hogy a fiúknak nagyon nehéz egy lányt felszedniük, ellenben még a legkevésbé vonzó lányok is sokkal könnyebben szereznek pasit maguknak?

Tudod, a molettebb csajok lazábbak, vagányabbak, vidámabbak, mint azok a társaik akiknek az az életcéljuk hogy jól nézzenek ki, és közben akörül forog az életük, hogy aznap hány kalóriát ettek meg. Mennyivel jobban érzed magad egy jópofa csajjal aki eszik veled egy pörköltet kólával, mint amelyik csak salátát vagy joghurtot eszik, és utána is lelkifurdalása van, valamint rohan a tornaterembe és a műkörmöshöz meg a fodrászhoz... szerintem ez elgondolkodtató kéne legyen.

Akinek nincsenek megfelelési kényszerei, és könnyen teremt kapcsolatot másokkal, azok általában nincsenek barát/barátnő nélkül sokáig.

Attól, hogy nagy kövér állat a lány,attol még lehet nagyon szép. Az arca ha tetszik ,engem sem zavar,ha kicsit csülkös, bár azért ne legyen olyan egész estét kitöltő hatalmas nagy pecsája. CSak arról van szó, hogy ahogy sok nő szereti a mackós férfiakat is, úgy sok pasasnak bejönnek a szép macilányok is. Nincs ezzel igazából akkora gond.

De a férfiak szerintem sokkal éhenkórászabbak, kevésbé van a fellegekben az elvárásaik mint a nők zömének.

Én tök béna srácnak tartottam magam. Mindig magasra tettem a lécet nő-ügyben, ezért szinte sosem találtam barátnőt magamnak. Persze ez összefüggött a gondolkodásommal, hogy béna srác vagyok.

Aztán eljött egy pillanat, annyi ócska, semmit nem mondó kapcsolat után, amikor megláttam álmaim nőjét! Begerjedtem és mindent elővettem, ami (nem a nadrágomban, hanem) a fejemben volt! Tartott néhány hétig, de összejöttem a gyönyörű csajjal! Olyan szép volt, hogy a jó csávók jó csajai elbújhattak volna mögötte! Legalább is én így éreztem. Összeházasodtunk, van 3 gyermekünk, szeretjük egymást azóta is!

Ami a lényeg az egészből, hogy bármilyen furcsa, BENNED van a hiba! TE is össze tudsz szedni bombázót! Nekem többen mondták már, hogyan lehetnek ilyen szép gyermekeim (ki nem mondott gondolat:... mert te tök ronda vagy)? Az én csúnyaságomat a nejem szépsége nemhogy kompenzálja, hanem túlhaladja, csak ezért!

Ha te átlagos pasinak tartod magad, akkor viselkedj átlagos pasiként! Vagy viselkedj egy kicsit rámenősebben, mint amit átlagosnak gondolsz! Tűzz ki egy célt, hogy milyen nőt szeretnél magadnak és NE ADD LEJJEBB! CSAK az ilyen nőkkel kezdj ki, náluk vágódj be!

Csak kitartás kérdése, néhány szerencsétlen tapasztalat, de el kell jönnie a TE idődnek is, amikor meg fogod találni azt, akire vágysz! Ki az, aki nem viszonozza azt a kedvességet, törődést, amit folyamatosan árasztanak felé?!

Talán akad egy-kettő, aki mégse, de neked azt kell megtalálni és kivárni, aki a nyakadba ugrik mindezért!

Türelem barátom, türelem!

43F

A kérdező a 6. hozzászólásban már le is írta a lényeget. Nem kell ahhoz úgymond még "csúnyán" sem kinézni, hogy egy fiúnak ne legyen párja; hanem bőven elegek ehhez a belső tulajdonságok. Én például nem tartom magamat csúnyának, sőt elég magas is vagyok, de mindig is félénk, zárkózott voltam, befelé forduló típus, nem voltam soha társasági ember. Ez önmagában véve még nem is baj, csak éppen így nem lehet párt, sőt még barátokat, társaságot sem szerezni. Ezt a dolgot érezni kell, mert lehet itt bármit írni meg mondani, aki nem volt soha ilyen, az nem tudja, hogy ez milyen kegyetlen állapot tud lenni.

Minden embernek van egy alapvető karaktere, amin nem lehet változtatni. De ha valakinek sikerül is változnia belülről valami csoda folytán, mindez még akkor sem elég, mert ha eleve nincsenek valakinek barátai, meg egyáltalán semmilyen társasága, akkor hiába változik is meg, az embernek állandóan szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket nem lehet erőltetni, befolyásolni, mert ugye, minden kétoldalú. Senkihez nem lehet odamenni azzal a kéréssel, hogy "könyörgve kérlek, legyél már a barátom vagy a barátnőm, mert hihetetlenül magányos vagyok, nincsen senkim, sem párom, sem társaságom"

Ha pedig egy ember eleve nem is kerül társaságba, nem kerül olyan helyzetbe, akkor nincs esély semmire, nemhogy egy másik neművel való ismerkedésre. És az a legszörnyűbb az egészben, hogy az idő meg rohan; kegyetlenül, átkozottul, könyörtelenül, az évek elszaladnak az embernek a feje fölött. Igazából már nem is tudom, hogy nekem mire, kire, illetve milyen jellegű kapcsolatra lenne szükségem. Az biztosnak tűnik, hogy ennyire azért már nem szeretek egyedül lenni én sem.

Vannak olyan emberek is, akiknek sikerült; sikerül még akkor is, ha nem tartják a külsejüket előnyösnek. Ez azért történhetett így, mert megvannak bennük a szükséges belső tulajdonságok, és ezek kompenzálják a külső hiányosságaikat. A másik dolog pedig az, hogy hihetetlenül nagy szerencséjük van az ilyen embereknek, férfiaknak: egyrészt amiért ilyen belső tulajdonságaik vannak, másrészt pedig amiért a sokadik alkalomra sikerült olyan nővel megismerkedniük, aki nem utasítja el őket.

Tehát mindebből az következik, hogy még a kellő belső adottságok sem bizonyulnak elégnek önmagában véve, hanem a sikerhez az is kell, hogy a sors a megfelelő személyt "vesse" eléjük. Mindez olyan, mint egy szerencsejáték ilyen szempontból nézve. Persze, az is relatív dolog, hogy kinek ki a "szép", és ki a "csúnya".

Tehát duplán nehéz dolog mindez, mert még a szerencse is jelentős szerepet játszik mindebben. Az ilyen hozzám hasonlóak pedig legfeljebb a csodában reménykedhetnek, vagy már abban sem.

Előző! Mintha magamat olvasnám. Ez nagyon szép volt! Remek! Remeteman! figyelj... Pontosan erről van szó, hogy hiába a jó külső, ha egy nulla a belső tulajdonságaid, személyiséged kisugárzása. Sőt hiába vagy intelligens, tanult, sok mindenben járatos, és írásban jól kommunikáló, oldott közegben még talán jó szövegelő is,ha abban a feszélyeztetett idegen közegben, ahol ismerkedni kéne, szemtől szemben ezt az egészet képtelen vagy kifejezni. A szó elakad, nem jön, motiváció nulla az ismerkedésre, csak a nemi vágy hajt, egyszerüen nincs miről beszélni senkivel, néha oda odaköszön az ember, meg egy pár erőltett mondat, de érzed,hogy nem az igazi, mű gané az egész. Én is ilyen vagyok, hogy nem vagyok túl haverkodós típus, nem tudok vegyülni sokmindenkivel, akiknek nem bírom a pofájukat, akik stílusidegenek. Nőkkel meg ugye a visszautasítástól való félelem, meg hogy állatira gőzőm nincs miről kéne ezekkel beszélni, hába szólítanak le, még akkor sem tudok partner lenni velük. Állatira nem jön a szó olyankor. Gyakran vagyok emberek közt, de mégsem foglalkozom velük, ha nyitnak felém, azt is képtelen vagyok elfogadni. Nem megy. Nem érzem jól magam ilyen helyzetekben. Nem szeretem a képmutatást sem.

Sok alacsony hobbtsrác itt panaszkodik hogy milyen szar az élete, mert hiáb csúcs belül,ha kívül egy igazi kobold, de legalább ekkora gané,ha pont fordítva van a helyzet.

Engem is aggaszt, hogy úgy telik az idő mint az állat, szinte még olyan,mintha tegnap lett volna nyár vége, már szinte karácsony. Elég lesúlytó. Ez is azért van, ez ,hogy gyorsabban telik az idő észlelésben, mert üres gané az élete az ilyen embernek, akivel mindennap ugyanaz történik, nincs társaság, nincsenek örömök, bánatok, konfliktusok, lófhasz nincs. Így nincsenek fórdulópontok =viszonyítási pontok sem az életben, és így az egyhangúság azt eredményezi, mintha egy hónap 1 hét lenne. Elég gáz. Ezt hívják üres szar életnek. AKik boldogan élnek, azoknak elképzelni sem lehet, milyen tartalmas életük lehet, nekik 1 év is lehet hogy 10 nek tünik. Ők nem pocsékolják az idejüket. Kár hogy a mifajtánk nem képes a boldgságra.

Valóban , köpedék nehéz dolog lélekben változni. Eröltetett, erölködés. Én azt mondom, testileg könynebb változni, mint lélekben. De a másik oldalnak meg pont a fordítottja a nehezebb.

Egyetértek, ez az egész szerelem mizéria egy nagy szerencse dolga. Mindegy hogy milyen vagy, ha van egy olyan igényszintű egyed akinek bejössz, akkor nyertél, ha soha nem kerülsz ilyen közelébe, akkor meg bebukod. Az a baj,hogy mindenkinek másmilyen kell. Más a zsánere. De az is alap, hogy kívül belül állati jónak kell lenni egyszerre,hogy valamennyire legalább álmodozni mertj a vlaamikor bekövetkező csodáról. Ezek nélkül reménykedni sem kell, hogy jobb lesz. Nincs egyszerüen értelme. A várólistára csak akkor kerülsz fel, a bodlogság felé, ha kívül belül okés vagy teljesen. Egyébként elkapáltak egy életre.