Ha életem első 23 évében nélkülöznöm kellett a szép lányok társaságát, akkor ez valószínűleg mindig így lesz már?

Nem unalomból voltam velük, csak anno a gimiben még kisebbek voltak az elvárásaim, meg úgy voltam vele, hogy ráérek majd huszonévesen hajkurászni a bombázókat.

Szerettem a barátnőimet, de egyik sem volt az a hatalmas szerelem (barátságból lett járás, tehát jól megvoltunk, de a szenvedély hiányzott).

Egyébként van, hogy bejövök jó csajoknak, csak sajnos nem vagyok túl társasági ember, nem igazán találok olyanokat, akikkel közös programokat tudnék szervezni, így pedig az ismerkedés is bajos.