Léteznek 30-40 közötti férfiak, akik régóta egyedül vannak, de nem bányarémek és nem "bolondok"?

Talán egy kérdőívet kellene készítenem ehelyett. Ez itt nem egy társkeresős hirdetés, ha nem vettétek még észre. Csak puszta kíváncsiságból feltettem egy kérdést, de úgy látom nagyon elment más irányba az egész. Itt most nem az a kérdés, hogy ki a jobb, akinek van diplomája, vagy akinek nincs; aki elvált, vagy aki még sosem volt házas.

Kissé rosszul fogalmazva, de ha már csipkerózsikát emlegettünk, azért alszom álmomat ahelyett, hogy 30-40 közötti társamat keresném, mert egy bizonyos defektem nekem is van. Bár ez is rossz megfogalmazás, mert igazából nem defekt, hanem egy olyan valami, aminek létrejötte és megszüntetése nem rajtam múlik, de mivel meghatározza mindennapjaimat, így felfoghatjuk defektnek, annál is inkább, mert a társukat kereső férfiak leírt vagy ki nem mondott "listáján" is jellemzően szerepel e defekt nem léte, kivéve talán egy-két földön járó megértőbb személyt. És mivel jelenleg ezen elvárásnak tőlem független okok miatt nem tudok megfelelni, inkább nem is keresem társam, minthogy ezzel nyomasszanak. Alszom tehát álmomat, nem tudom meddig még, de ez legyen az én problémám, a kérdést tekintve továbbra is lényegtelen.

Most tételezzük fel, hogy beszállok az életbe, ismerkedésbe...

Ez esetben a 30-40 közötti korosztályban mennyire jellemző, egyedülálló férfi létezése, aki szeretne társat, családot, és célokat-érdeklődést-értelmi színvonalat tekintve nagyjából hozzám hasonló?

A "listám" nem az a bizonyos lista, ami a vicces e-mailekben terjeng. Hanem azért dobtam össze ilyen címszavakban, hogy szűkítsem a kört, hogy a nagyjából hozzám hasonlóak (persze férfiváltozat) válaszoljanak. Ugyanis megértem ha valaki pl. nagyon klassz baráti körrel rendelkezik és a velük való kocsmázás kielégíti, ezért nem keres társat és nem akar gyereket, mert azzal csak a nyűg van. De ők annyira más értékrendűek, hogy speciel nem az ő válaszukra vagyok kíváncsi.

Így érthető már, miért a felületes lista?

Őszintén szólva sem a felsőfokú végzettség meglétét, sem a nőtlenséget nem szabtam meg életem során feltételnek. Sőt ha valakinek gyereke van, annak sem mondtam még soha, hogy akkor most emiatt nem... De azt észrevettem, hogy aki hozzám hasonlóképp élte eddig az életét, azzal nagyobb az összhang. Ezért jelen kérdésben az egyszerűség kedvéért a "legideálisabb" képnek "megfelelőek" válaszát vártam volna.

HOGY ŐK MIÉRT IS VANNAK EGYEDÜL???

Azt pedig, hogy "normális kinézetű, okos és házias" részben értettem magamra is, mert éltem már annyit, hogy megtudjam állapítani, hogy benne a nagy sokaságban mégis buta vagy okos vagyok-e. És most belemehetsz a kötözködésbe, hogy okos ember nem mondja magára, hogy okos... Sajnos magam is tapasztalom, hogy minél többet tudok, annál hülyébbnek érzem magam. De sajnos azt is tapasztalom, hogy a mai magyar társadalomban nem vagyok annyira buta, hogy mindennel elégedett legyek.

Eszerint az átlaghoz viszonyítva továbbra is normális kinézetűnek, okosnak és háziasnak tartom magam, és jó pont, ha a kérdésemre válaszoló is nagyjából be tudja lőni magát a skálán, és csak abban az esetben válaszol, ha valami olyasminek érzi magát, mint akiről a kérdés szól.

"Én például túlságosan visszahúzódó vagyok és válogatós. "

Ez szerintem nem defekt. Én jobban kedvelem a visszahúzódó típust, a válogatás sem negatív, mert legalább tudja mit (vagy kit) akar...

Köszi a választ!