Hülyeség, ha valaki 28 évesen még nem érzi elérkezettnek az idejét egy párkapcsolatnak, és randizni sem akar, mert nincs kellő önbizalma?

Köszi hogy válaszoltatok, véleményt írtatok.

Harmadik válaszoló: volt már randevúm, (kb. 2), de nagyjából mindegyik azzal sült el, hogy "aranyos srác, de nem ő az, akit keresek". Voltak netes próbálkozások, nagyjából ugyanazt a reakciókat kaptam. Egy harmadik "élő" randevúm úgy sült el balul, hogy a lány, aki eljátszotta, hogy tetszem neki, csak arra használt, hogy hogy Nyíregyből Pestre az én pénzemen utazhasson fel Pestre, ebédelhessen meg, majd 3 óra "közös" beszéltés és séga után (ebéd megemésztésének ideje) :), lekoptatott, azzal a szöveggel, hogy nem akarja, hogy összefussak egy sráccal, akivel hamarosan találkozik, de "csak" barát. Ennyi negatív élmény után azon kezdtem el gondolkodni, hogy érdemes-e tovább próbálkozni. Rájöttem, talán nekem is változnom kellene, ahhoz hogy alkalmassá váljak egy kapcsolatra, mert még nem "értem meg rá". Persze, lehet, hibás az eszmefuttatásom, ezért is írtam ki a kérdést. Tehát: érdemes-e spontán várni amíg valaki keresztezi az utadat, és közben talán a te személyiséged is csiszolódik, érik, változol, vagy a fordítottja: légy most önmagad, ne akarj változni csak azért, hogy egy másik embernek megfelelj, és próbálkozz tovább, hátha egyszer sikerül... szerintetek melyik verzió lenne a helyes?