Hogyan kezdeményezzek egy olyan nőnél, aki 100 km-rel arréb lakik?

Persze, persze! Igazatok van. Tudjátok, hogy egy szakítás sosem könnyű. Tegyétek a szívetekre a kezeteket és mondjátok, hogy TI mindig könnyen szakítottatok! Kövezzetek meg, de megszoktam őt, jó értelemben és lehet, hogy hiányozna. Úgy indultunk, mint egy "rendes pár", de aztán ő fékezett, ez a "legyünk inkább csak barátok" effektus, én akkor eltettem az érzelmeimet egy fiókba, ahonnan azóta nem tudtam kivenni. Nem akarom ráfogni az egészet, de úgy érzem, hogy ha akkor nem csinálja ezt, akkor nem lett volna ez. Aztán mégis maradtunk kapcsolatban, párkapcsolatban! :) Anyám is mondta, hogy eleinte csak RÓLA beszéltem. Amikor együtt vagyunk, ölelem, csókolom és lehet, hogy ezt ő szerelemnek veszi tőlem. Nagyon jól meglennék ebben a kapcsolatban, ha lenne benne szerelem is részemről. A barátaim, akik tudják, hogy nem vagyok szerelmes, nem mondják, hogy szakítsak vele. Szilveszterkor lesz 2 éve, hogy az akkori barátnőmmel szakítottunk. Nyolc hónapig voltunk együtt, ott sem voltam szerelmes és sok különbség van az akkori és a mostani nem-szerelem között. Ez sokkal jobb!!! A családomban azt mondták a 2010-esre, hogy nem adtam esélyt a szerelemnek. Most nem akartam szakítani, adnék esélyt, de azt mondjátok, szakítsak. Akkor most melyik utat válasszam? Egyik haverom azt mondja, hogy maradjak a seggemen, végre találtam egy lányt, akivel jól összeillünk, meg már nem is leszek szerelmes, de ezt nem tudom elfogadni!!!

Hogy mi az oka annak, hogy pont most nem merek szakítani vele? Nem halt meg senkije, szerencsére és nincs is lelki válságban, de nem is akarom bele taszítani. Közeleg a karácsony, most egy kicsit elhalasztanám a szakítást. Megengeditek? :)) Hárítás és tologatás - oké, elfogadom.

De kissé elkanyarodtunk a tárgytól…

"És mi lenne, ha kiderülne, hogy a szimpatikus leányzó független és tetszel neki?" Szakítanék-e rögtön a barátnőmmel? Nos, erre kész válasszal szolgálhatok: IGEN. Elmondanám neki ugyan ezeket, hogy van barátnőm, de nincs szerelmem etc. Ha a leányzó lát bennem perspektívát, akkor megérti és elfogadja és vár egy kicsit, amíg elrendezem a dolgokat…

"…bárkivel előfordulhat, hogy eltalálja Ámor nyila, vagy akármi, még akkor is, ha párkapcsolatban van…"

Nem talált el Ámor nyila. Ha megtette volna, és alkalmi kollégámat is eltalálta volna, akkor evidens, hogy szakítanék.

"A távolabb élő nőnél meg a közös munka jó ürügy lehet arra, hogy közelebb kerüljetek egymáshoz, ha már van köztetek egy társalgási viszony, akkor már megkérdezheted, hogy független-e"

Igen, én is gondoltam erre.

Nem veszem sértésnek, de (mégis) tudom, hogy mit akarok. :) Neked elmondom, de ne tudják meg mások :)) szeretnék egy olyan kapcsolatot, ahol kétoldalú a szerelem, egy erős, összetartó kapcsolatot, amit komoly alapokra tudok helyezni, összeköltözés, gyerek… etc.

Befolyásolható lennék? Hmmm… azt azért nem fogom megtenni, amit nem akarok, arra nem tudnak rávenni, néha elég makacs tudok lenni. A családom csak véleményt nyilvánít, nem befolyásolnak a döntésben. Igazad lehet, hogy egy kicsit túlkomplikálom ezt az egészet. Tudom magamról, hogy néha ezt teszem, ami NEM CSAK a nőkre jellemző. Ha jobban belegondolsz, nem olyan egyszerű dolog, hogy sima tejet vegyek a boltban vagy tartós tejet. :)) Itt azért fontosabb dolgokról van szó, emberek életéről. Bocs, nem akarom TÚLgondolni, de azért az érzelmi élet szerintem fontos, az az origo.

Nem abban vagyok bizonytalan, hogy szeretem-e, hanem tudom, hogy nem vagyok szerelmes. Szeretek vele lenni, de részemről ez nem szerelem. Tudom, hogy mitől jobb ez most, mint amikor az előző barátnőmet nem szerettem. Sok a különbség, de ezt most nem kell részleteznem. Hogy mitől rántotta ő be a féket? Erre tudom a pontos választ, sokat beszéltünk róla. Akkor még csak kb. 2 hete voltunk együtt és ő megijedt, hogy valami komoly dolog kezd ebből lenni. Kora ellenére, még nem volt komoly kapcsolata és mondott pár banális dolgot mellé, mint pld. hogy nem fog tudni ezentúl ismerkedni, meg nem költözne össze senkivel… Szóval, nem velem volt baj. Bár, lehet, hogy ezt most nem fogadod el így, de komolyan így volt. Ismerem magam, a hibáimat, tudom, hogy nem csinálok jól dolgokat, de az elején nem velem volt baj. Tulajdonképpen, most sincs baj, csak… :) Mi annak az oka, hogy mégis velem maradt? Amikor szakítani akart, az elején, én felvetettem, hogy maradjunk barátok (extrákkal), amibe ő belement. Én csak barátkozgattam vele, de nála kialakult valami érzelem. Lehet, hogy nálam is lett volna, ha akkor nem akart volna szakítani. Én akkor eltettem az érzelmeimet egy fiókba, de azóta nem tudtam elővenni. Ez az egész úgy indult, mint egy rendes kapcsolat, nem akartam én nem szerelmes lenni.

Tudom, hogy erre csak ÉN MAGAM fogom megtalálni a választ, de most még a (válasz)keresés szakaszában tartok csak. Nem várom senkitől, h helyettem adjon választ és nem is fogok senkit hibáztatni. Ez a gyak.kérdés is csak valaminek a "túlcsordulása" volt, mint amikor túltöltesz egy poharat, de majd szépen leiszom a felesleget és annyi ital lesz a poharamban, amennyinek kell lennie… :) …és lehet, hogy nem ez az ital lesz már benne…

A pro-contra lista nem rossz ötlet… De már most látom, hogy csak pár dolog lenne negatív. Ha így vesszük, akkor maradjunk együtt!