Miért van az, hogy hiába van több lány is, akivel lehetne kapcsolatom mégsem vagyok boldog, mert egyik külsőre nem jön be, a másik meg túl fiatal hozzám és ezért még gyerekes jellemre, pedig amúgy kedvelhető?

Az egyik lánynak az arca nem jön be igazából és jellemre is túlságosan unalmasnak találom, bár úgy tűnik ő teper értem, nagyon várja, hogy újra talizzunk (már volt egy talink). A másik lánnyal még nem találkoztam személyesen, de mivel túl fiatal, ezért nem is engednék a szülei, úgyhogy ő is esélytelen, meg látszik, hogy gyerek még sajnos, pedig amúgy bejönne még külsőre is. Nem értem mi a baj, másnak miért olyan könnyű párt találni. Csak nézen a sok mázlistát, akiknek lazán van párja, egyszerre irigylem és egyszerre vagyok szomorú a látványtól, ahogy ott falják egymást. Én szinte sírni tudnék fiú létemre olyankor, annyira vágyom már egy barátnőre. A lányt is, akivel taliztunk jó volt ölelgetni, csókolgatni, de mivel nem esetem külsőre és úgy igazán jellemre sem tudtam megszeretni, így nem lettem boldogabb tőle. Az a baj, hogy azok alányok, akik bejönnek külsőre és jellemre is már párkapcsolatban élnek vagy teljesen esélytelen vagyok náluk, mert nem vagyok jó pasi ez tény. Néha úgy érzem a legjobb az lenne, ha találnék végre olyan lányt, aki teljesen ugyanígy szenved ahogy én és, ha más nem is, de baráti kapcsolatban ölelgetnék egymást és kibeszélnénk egymás baját. Lehet agyamra ment már a sok magányos év. Sosem volt még barátnőm, pedig ma már egy kis 12 éves is lazán szexel én meg még a szerelmet, a társamat sem találom valamiért. Úgy érzem el vagyok átkozva.