Mit lehet/kell ilyenkor tenni?

20 éves vagyok, eddig még nem volt barátom több okból kifolyólag is. Eddig eléggé válogattam is, most viszont úgy érzem, hogy már nem tudok és nem i akarok nemet mondani. A vágyaim felül írják az észérveket...Van egy srác, aki külsőre bejön, rendes is, de egyébként tudom, hogy nem hozzám való és az eddigi elvárásaimnak egyeltalán nem felel meg. Ugyanakkor annyira vágyom már egy kapcsolatra, hogy azt hiszem, hogy belemennék, aztán lesz, ami lesz...A szüleim minden áron le akarnak beszélni róla, bár eddig is ezt tették, sikerrel is. Szerintük ne válasszak rangon alul....

Nem divatból tenném, nem azért, mert mások mit gondolnak. Hanem magam miatt, mert már úgy érzem, hogy szükségem van valakire, egy társra, aki szerethetek és ő is szeret. Vágyom arra, hogy valakihez kötődhessek és végre átélhessem a szerelem érzését! De a szüleim eddig is lebeszéltek majdnem mindenkiről, néha úgy érzem, szerintük az lenne a jó, ha 30 éves koromig nem lenne senkim. Én meg már nem birom az egyedül létet. De könnyen befolyásolható vagyok, függök is tőlük anyagilag, ezért nem tehetem azt, amit akarok. A srác meg tényleg szimpatikus, de nem álmaim pasija az biztos...Ez a nagy helyzet...Nem tudom, hogy mit csináljak, segítsetek!