Miért mondják azt a pasik, hogy szeretik, ha a nők kezdeményeznek, ha később mégis nyomulósnak tartják az ilyen "bátor lányokat" és nem keresik többé, vagy lekoptatják őket?

Ez egy kényes téma, és szerintem embere válogatja. Van, akinek tetszenek a határozott nők, van akinek ijesztőnek hat.

Ezen kívül ez kétélű dolog, mert pl lehet, hogy egy férfi sokra értékel egy határozott, kezdeményező nőt, csak éppen ÖNMAGÁT értékeli kevesebbre a nő mellett, ha nem érzi kezében a gyeplőt, ezért talál ijesztőnek. A páromra jellemző pl, hogy ha adódik egy problémás helyzet, akkor nem kér segítséget, hanem megpróbálja maga megoldani, sőt: nem is szereti kiadni az ilyen tapasztalatokat a kezéből. Ez az egyik tulajdonsága, amiért rajongtam érte már az elejétől fogva: ha defektet kap kocsival, akkor nem fog kiállni az út szélére segítséget várni, hanem fogja az emelőt és kicseréli a kereket egyedül. A gond ezzel az, hogy ha pl ketten kapunk defektet, akkor pl jól esne, ha érezném, hogy szükség van rám, és nem kellene állnom mellette, és megkérni, hogy b*meg, hadd cseréljem már ki én azt a k*rva kereket, mert nem gyengén megalázó állni az országút szélén és cigizni, miközben az asszony ugrál a kerékanyakulcson :D.

A legjobb, ha nem próbálsz megfelelni, hanem teszed amit jónak látsz. Ha így ráznak le, akkor te is tudni fogod, hogy jól is volt ez így, ellenkező esetben meg azért fognak szeretni, aki vagy. Nem játszhatsz szerepet egy párkapcsolatban örökre...

Peersze, hogy nem. Amikor új albérletet vettünk ki a párommal, az előző lakó ott hagyott egy nagy rakás cosmopolitant. A reggeli sz*rás ideális társa volt: mindig megnövelte a termelékenységet xD. Annyi f*szságot egy helyen még nem láttam, mint azokban, de a barátnőm százszor jobban szétcsúszott tőle, mint én :D.

Amúgy az ismerkedési/párkapcsolati/szexuális tippekről, ha már említettem a páromat: szinte semmilyen ilyen jellegű praktika nem működött nála, erről ennyit. Amikor válságban volt a kapcsolatunk, kipróbáltam én szinte az összes ilyen közhelyszerű praktikát, és akkora kapufákat durrogtattam, hogy még most is rezeg, pedig tavaly volt. Az az érdekes, hogy mégiscsak magamat kellett adnom, és csak helyrejöttek a dolgok, na bumm.

"Ezért szeretem a pasik véleményét olvasni, mert ők nem kertelnek össze-vissza, meg nem bonyolítják túl a dolgokat, mint a nők. :D"

Na jó, akkor leírom, mi van a dolog mögött. :) (39F)

A férfi szeret hódítani. Szereti, ha egy nő átmegy "cicába" a közeledésétől. Szereti látni, hogy a nő élvezi és igényli a nyomulását, próbálkozását. Egy férfinak az egyik legnagyobb öröm, ha látja, hogy a nő élvezi a társaságát. (Ez egyébként a szexre is igaz.) Ennek az is része, hogy a férfi körbefonja a nőt, játszik rajta, mint egy hangszeren, a nő pedig átadja magát ennek, felszabadultan élvezi a férfi játékát, felajánlja magát. (Most nem szexuálásról beszélek, bár továbbra is igaz ott is. :D) Ezt csak arra írom, hogy a férfi az aktív játékos, a nő pedig nyiltan élvezi a játékot. A nő nem irányít, hanem éhesen elfogad.

A férfi viszont nagyon nem élvezi, ha mindezt hiába teszi, és a nő elutasítja. Amikor a férfi elkezd udvarolni, az első lépéseket teszi, akkor feltételezi, hogy a nő pozitívan reagál. Ez viszont azt jelenti, hogy ő maga jó. Ha viszont a nő negatív, akkor ez egyértelmű jele annak, hogy a férfi mégsem olyan jó, és ez mélyen bántja a lelkét, megalázó. Ráadásul ez gyakran nyilvánosan történik. Ezért mielőtt hülyét csinálna magából, szeretné tudni, hogy a folytatás pozitív, vagy negatív lesz. Amíg ez kérdéses, sok férfi inkább kivár vagy nem is lép. (Nem mindenki, de jó részük.)

Itt segíthet a nő azzal, hogy egyértelművé teszi, készen áll a táncra, és alig várja, hogy a férfi megkívánja. Ezt hívom én női kezdeményezésnek. Azonban ez semmiképpen ne jelentsen irányítást. Ha macskát simogatunk, akkor is jó, mikor a cica tartja a nyakát, hátát, de fura lenne, ha elkezdené simogatni a kezünket. :)