Régóta ismerem, de soha nem gondoltam volna hogy lehet köztünk valami, vajon szeret?

Elég zárkózott ember vagyok. Most ért véget egy igen hosszú kapcsolatom, nem mondhatni hogy kiszemeltem egy srácot, csak egyik este egy régóta ismert fiúval nagyon belemerültünk a beszélgetésbe, ilyen jót rég nem beszélgettem senkivel. A világon mindenről, és kiderült, nagyon hasonló a gondolkodásunk. Aztán csókolóztunk, egyre többet hív magához, semmi szex, csak cirógatjuk egymást, magához szorít, egész éjjel ölel, a fülembe szuszog és nem akar elengedni. Minden kívánságomnak eleget tesz, beszélgetünk, hülyéskedünk stb. De neki is most ért véget egy kapcsolata. Imádom őt, szeretem, de igen nehezen nyílunk meg egymás előtt. Félénk, mintha félne attól hogy az előző kapcsolatom áldozata vagyok még, ami részben igaz, de ha vele vagyok csak ő létezik. A kérdésem az hogy szerintetek ő hogy érez? Szerelem? Vagy egy bánat ember aki felejteni akar?