Meddig érdemes büszkének lenni?

Találkoztunk volna múlt hét pénteken. Mivel ideiglenesen ugyan, de más városban élünk, ezért már vagy 2 héttel előre meg volt beszélve a találka. Előtte kedden este ráírtam és megkérdeztem, hogy áll-e még a péntek este, erre azt mondta, hogy nem tudja, lehet nem jön össze, ha biztosat tud majd ír. De nem írt és így nem találkoztunk. Azóta sem írt. Nyilván azért, mert nem tudja mikor lesz a városban újra, de most nem tudom mi van velünk. Nekem ő fontos, vagyis érzem, hogy az lehetne idővel. Úgy voltam vele, hogy büszkeség is van a világon, nem fogok futni egy férfi után. Naponta beszélem le magam róla hogy írjak neki és rákérdezzek hogy mi van? De megéri ez? Vagy dobjam félre a büszkeségem és írjak neki?