Fiúk! Nálatok mi az abszolút jele annak, ha egy csaj bejön nektek?

Sokat mosolygok, de nem mutatom ki, hogy mit érzek. Had bizonytalankodjon :)

Attól függ milyen kedvemben vagyok, ha olyan menőnek érzem magam, akkor állandóan csak őt nézegetem, ha rosszabb kedvem van, akkor is nézegetem de ha rám néz gyorsan leveszem róla a szemem.

Randin ha pl megfogom a kezét és mélyen a szemébe nézek.

dettó mint a tizenkettes

A szemébe nézek, és ha viszonozza, rámosolygok. Ha a mosolyt is visszakapom tőle, akkor köszönök neki és elkezdek vele beszélgetni, ha nem, akkor marad a szemkontaktus keresése addig, míg eldöntöm szimpatikus-e.

Bámulom távolról eléggé, de soha nem megyek a közelébe. Az egyértelmű. Ez a mai színvonal is általánosságban úgy vettem észre a közvéleménykutatásokból. Azok a lányok, akikkel lazán felszabadultan beszélgetnek stressz, megfelelési vágy nélkül a férfiak, /többségében/ azok nem is bejövősek. Azok a havernő kategoria csupán. Nálam legalábbis íg van. A nekem tetsző, legjobb nőkhöz egyáltalán nem közeledek. Borzongok a gondolattól is, olyan gyáva vagyok!

Általában körbeszarom.Ha nem, akkor csak ráfingok.

18:28 nem vagyunk mi rokonok én tök ugyanez vagyok alig ismerem a lányt annyira tartok tőle össz-vissz 2 szer beszéltem vele élőbe de akkor is nagyon nagy dilemmában voltma hoyg menjek-ne menjek és áá nagyon tartok tőle foylton csak bámulom de mikor visszanéz én elkapom a fejem stb. nem igaz :(

Kb a mai férfi generáció 70% -a ilyen, mégsem rokonok igazán. Esetleg embertárs. Semmi több. Ezt meg lehet köszönni anyukáéknak, hogy ilyen embereket neveltek a jelenlegi férfi generáció zöméből, meg olyan nőket is amilyenek zömében. Beteg társadalom. Nem mi tehetünk róla, ez a szar nevelés eredménye, csak hogy te is lásd. Ha nincs jó szülői példa, ha túlaggódtak veled kapcsolatban mindent, ha túl sokat ugattak veled a szüleid, vagy akármi más ezer ok, akkor szar szerető leszel. Szar jellem, beteg, zárkózott, nem bevállalós, nem beszédes, önbizalomhiányos hulladék. Sajnos ez van. Higgyétek el, ha azt mondják, hogy szülői megfelelő nevelésnek súlya van az egyén késöbbi életére,azt nem viccből mondják a pszichiáterek. Én is végiggondoltam, de ku rvára igaz. Ha rosszul szocializálódsz, akkor soha nem leszel képes teljes értékű, tartalmas társasági életet élni, mert egész egyszerűen fingod nincs róla,hogyan kell viszonyulni a többi emberhez, hogy ne legyenek konfliktusok, hogy nézzenek valamibe, hogy büszkék lehesenek rád valamiért, és hogy a nő meglássa a férfit benned. Egyszerűen a mai generációnak fingja nincs róla,hogy hogyan kell ezt?! Nekem sem! Lehetne nőm, de egyszerüen lövésem nincs, hogyan kell magabiztosnak lenni, hogyan kell egy nővel bánni, még a konfliktusokat sem tudom szemtől szembe kezelni, nulla vagyok kommunikációban élőszó formában. Az írást azt most haggyuk, az egy más téma. De sajnos az emberi kapcsolatok lényegi része SZÓBELI kell hogy legyen. Ott meg az ilyen emberek elvesznek. Becsődölnek, félnek rettegnek. Szar társadalom. Köszönjük meg a kedves szülőknek, meg a rosszkor rossz helyen voltam effektusnak. A szülők meg annyiből nem hibásak,hogy a fegyorsult világ miatt lettek idegbetegek, meg karrieristák, ami miatt nem megfelelően foglalkoztak a kölkeikkel. Itt az eredménye. Párkapcsolatra képtelen, magányos, önbizalomhiányos, önző egyedek lettek. Akik közt nincs se tolerancia, sem összetartás! Nézz körül,lásd hogy mennyi ilyen ember van. Úgy hírlik ,hogy elég sok.

hát nem igazán mondanám magam kapcsolatra készen 14 évesen. én a többi ilyen korú fiu/lánnyal ellentétben még szűz vagyok és normálisnak is érzem magam. Kommunikációval nincs problémám csak a lányoknál ott is csak annál akibe bele vagyok esve vagy tetszik