Hol találhatnék egy nálam belevalóbb, talpraesettebb, dominánsabb csajt, aki egy kicsit tudna irányítani, terelegetni, lelkesíteni?

Különben előzőeknek írom: jó nagy kamu, hogy a nők határozott férfit akarnak, a férfiak meg a "nem-határozott" nőkhöz vonzódnak!

Én úgy látom, még ott is a nő irányít, ahol nagyban hangoztatja, neki milyen határozott pasi kell.

A pasik meg valójában a határozott csajokra buknak. Minden papucs nőismerősöm pórul járt, a kutyának se kellettek.

Kérdező: az elesett, és tartás nélküli kategória azonban tényleg csak az önbizalomhiánnyal küzdőknek jön be, ha nő, ha férfi az illető.

Az én párom például talpraesett, van tartása, önbizalma, egész egyszerűen én vagyok a dominánsabb a kapcsolatban. Erre nem azért volt szüksége, mert valami problémája van (nem igen ismerek nála kiegyensúlyozottabb férfit). Hanem ez egyfajta kölcsönös igény volt: én szeretek irányítani, ő meg szereti, ha irányítják, én szívesen teszem, neki bejön, felnéz rám. :)

Egyébként tele van a világ ilyen nőkkel.

Csak olyat keress, aki fel is vállalja, ne olyat, aki önmagának sem ismeri be. Mivel utóbbi folyton kritizálni, meg manipulálni fog.

Tőled várja, hogy határozott légy, irányítsd: de mivel valójában nem erre vágyik, csak belé sulykolták, állandóan szabotálni fogja ezt (hogy úgy tűnjön, te nem felelsz meg a feladatra).

A dominanciájukat elfojtó, latensen irányító nők miatt nap mint szerencsétlen férfiak ezrei élik át mindezt. Közben kénytelen azt hinni a végén, hogy ők a szerencsétlen, alkalmatlan idióták.

A jó ég mentsen meg mindenkit az olyan nőktől. Mert én például mindig azt mondtam, kerek perec: irányító típus vagyok, de ha valakinek nem jön be, hát nem kötelező. Játsszunk tiszta lappal. :)

*nap mint nap

**kénytelenek

ma 19:45: Te nagy igazságra tapintottál rá. Azt hiszem olvastam már néhány helyen a válaszaidat.

Van elég élettapasztalatom ahhoz, hogy leszűrhessen azokat a következtetéseket, amiket már felvázoltál.

A nők többsége, ahogyan a férfiak többsége is követi a normákat. A többség nem szeret kilógni a sorból, úgy egyszerűbb, inkább később találja meg a kiskapukat.

A férfiaknál ez úgy fest: ne légy papucs.

A nőknél meg: ne légy dominánsabb a férfinál.

A nő keres tehát egy férfit, akitől elvárja, hogy határozott, irányító legyen. A férfi pedig megpróbál keresni egy olyan nőt, aki abszolút nem látszik dominánsnak (pedig a férfiakat nagyon is vonzzák a határozott csajok).

A nők többsége remekül eljátssza ezt, miközben az ég világon mindent ő szab meg.

Miután mindkettő megtette, amit megkövetelt a haza, a nő szépen elkezdi a kezébe venni a dolgokat. Először is hangoztatja, és elvárja, hogy a férfi "Férfi" legyen, rábízhassa magát, irányítani tudjon, felnézhessen rá.

Újra megvan amit elvárnak tőle, amit a haza megkövetel. :D

Persze, ez a nő legbensőbb természetétől idegen. Néha a férfinak is teher. Nem a fordított állapotra célzok, de bizony sok esetben így van.

A nő ezután elkezdi szabotálni az egészet. Mivel belevitte magát egy olyan élethelyzetbe, amire a legkisebb porcikája sem vágyott, nincs az a határozott férfi, aki az útjába állhatna.

Mint ahogyan az a furfangos férfi sincs, aki kijátszhatná ezt a csapdát, amit a nő állít, miközben lázasan azon igyekszik hogy egyszerre feleljen meg a hagyományos női szerepnek, és játssza ki azt.

A férfi minél inkább "Férfi" próbál lenni, minél dominánsabb akar lenni, a nő annál kritikusabb vele szemben (itt már lényegében a nő irányít. "Légy férfi!" "Egy igazi férfi így, meg amúgy viselkedik!" tehát a nő dönt róla, milyen legyen, és hogyan, de teljesen mindegy mivel a végén úgysem jó semmi).

Ha elég a kritikából és a férfi jelképesen az asztalra csap, akkor ez remek ok a válásra, elhidegülésre ("az érzéketlen disznó nem szeret!")

Ebből aztán nincs kiút. Számtalan kapcsolat, házasság megy emiatt tönkre.

Természetesen szegény férfiak a nagyobb vesztesek ebben. Sokszor még azt is kénytelenek végighallgatni, ahogy a nők lelkiismeret furdalást ébresztenek bennük, büntetik őket a saját be nem teljesült vágyaik, saját feladott életcéljaik miatt.

"Rád szántam x évet, mögötted álltam, rád áldoztam az életem és te így köszönöd meg???"

Ismerős? :) A nő ilyenkor lényegében önmagára haragszik, megkeseredett. Rájött, nem is ezt akarta.

De kell egy bűnbak.

Én is hasonló típus vagyok, mint a kérdésben leírt. De egészen fiatal korom óta mindig volt/lehetett volna barátom, most éppen több éves kapcsolatban élek.

Ne add fel! Találhatsz ilyen nőt.