Egy flegma önimádó magának való embernek is lehetnek érzései?

persze, h vannak érzései, nem is sokban különböznek a tieidtől...ugyanis egy emberi faj vagyunk, tehát kb. egy az érzelem készletünk...

h egészséges-e...az más kérdés

Hehe,én pont ilyen vagyok!;)

De nyugi,mégsem ilyen vagyok valójában.

Ez csak egy védekezési mechanizmus a világ felé. Így könnyebb túlélni a mai kemény világban. Belőlem az váltotta ki,hogy akárkit szerettem,az nem szeretett viszont. Ezért inkább ilyen lettem. Sokkal jobb érzés így élni,hogy leszarod a világot. Van néhány ember,a barátaim,akiknek megmutatom az igazi arcomat. De alapvetően,inkább úgy élek,h csak magammal foglalkozom,és imádom önmagam. Első ránézésre elég hideg,kegyetlen és magának való embernek tűnök,de ez csak a látszat,valójában tele vagyok szeretettel,csak nem mutatom ki...Kb. 1 éve vagyok ilyen,azóta egy lánynak sikerült megtörni a jeget,ő eltalálta a gyenge pontomat,neki elárultam,h csak álca az egész,és majdnem teljesen megnyíltam neki,de idő előtt megsebzett,mert sebezhetőnek hagytam magam. Nem volt egy jó élmény,azóta még hidegebb lettem az emberekkel...:/

Nem tudom, hány éves vagy. Nem akarok nagyon bölcselkedni, hiszen ennyi idősen senki sem veszi komolyan, amit mondog ilyen téren, hiszen "nem lehet annyi tapasztalatom".

1) Én hamar rájöttem arra, hogy a kapcsolatok legalapvetőbb eleme a tisztelet. A szakítások és a válások nagy része azért van, mert vagy félreismerik egymást az emberek, tehát az elején még másoknak mutatták magukat, mint amilyenek, vagy azért, mert a másik azt képzelte, hogy a nagy szerelemmel majd megváltoztatja a másikat. Szerintem lehet annyira tisztelni egy embert mind barátilag, mind emberileg, mind a szerelemben, hogy elfogadom azt, aki. Ha nem tudok vele élni, akkor nem és kész. Nem kell emiatt egy rossz kapcsolatot is erőltetni. SOHA ne akarj megváltoztatni senkit, mert nem fog menni. Az emberek nem változnak. 5 éves korunkra kialakulnak az alapvető tulajdonságaink, később még jön hozzá néhány, de ezen az emberek legnagyobb része nem képes, vagy nem akar változtatni.

2) Sok ember, akiről azt képzeljük, hogy "gonosz", valójában csak magányos és rossz a modora.