Munkahelyi ismerkedéshez tippeket várok. Nincs kettőnk között munkakapcsolat, de nagyon tetszik. Mi a teendő?

A sztori nem egyszerű. EGy nagy cégnél dolgozom, ahol van egy lány, aki nagyon tetszik, már lassan 2 éve. Nekem folyamatosan vannak barátnőim, így igazán sose határoztam el magam, hogy ő lesz a következő. Mindig csak úgy játszadoztam a gondolattal, de egyszerűen mindegy ki épp az aktuális barátnőm, időröl időre rámjön, hogy nekem ez a lány kell, és egy idilli párkapcsolatról fantáziálok vele. Így most is előjött az idő, hogy lépni fogok.

26 éves vagyok, túl vagyok már egy 6 éves kapcsolaton, és elég sok rövidebben is. Ezt csak azért írom, hogy ne az legyen az autómatikus válasz, hogy ronda vagyok, nincs esélyem nála. Biztos vannak nálam szebb, erősebb, szerencsésebb fiúk is, de a lehetőségeimhez mérten próbálok igényes lenni, és sokat foglalkozom a külsőmmel, öltözködésemmel.

Szóval egy cégnél dolgozunk az említett leányzóval, de hatalms cég lévén, nem is egy épületben, illetve semmi féle munkakapcsolat nincs közöttünk. Egyszerűen csak az étteremben szoktam látni, ahova mindig a munkatárs barátnőivel jár el, így az ottani komolyabb ismerkedés kizárva, nem fogok egy egész lánycsapathoz (3-10 fő) odamenni ismerkedni.

Igaziból már ismerem a lányt. Beszéltünk többször is. Egy időben próbáltam keresni a társaságát, de valamiért nem alakult ki egy olyan beszélgetés sem, hogy elhívhassam bárhova is munka után, mert mindig olyan kínos szituációba torkollott az egész, hogy pár kérdés után továbbáltam, mert amolyan egyirányú volt az egész kommunikáció. Leginkább azért, mert én érdkelődtem utána, ő csak a kötelező válaszokat adta.

Mivel sok korunkbeli gyakornok van a cégnél, akikkel együtt jár ebédelni, gondolom megvan a véleményük az összes fiúról a vállalaton belül, ezzel sem akarom őt kellemetlen helyzetbe hozni, hogy folyamatosan rajta lógok. Meg igaziból saját magamat se szeretném halomba égetni.

Az utolsó céges bulin "bátor" állapotban meghívtam koktélozni, aminek pár mondat után vége lett, mert egy arra járó munkatársat gyorsan felkeresett, hogy ő bizony beszélni akar vele munka ügyben. Vettem a lapot, még be se fejezte a mondatot, már ott se voltam.

Szóval nem áll túl jól a szénám. Ezt a bulis bravúrt magyarázhatjuk azzal, hogy egyszer pont együtt végeztünk, és sétáltunk ki a cégből. Egész kerek beszélgetés kezdett kialakulni, de mivel ő a buszhoz sietett, én meg egy másik tömegközlekedési eszközhöz, így gyorsan leráztam egy olyan kérdéssel, hogy melyik busszal megy? A válasz után, ami az volt, hogy neki mindegyik busz jó, mondtam, hogy igaziból mindegy is, mert én úgy sem busszal megyek, majd elköszöntem. Tudom, ez elég tapló volt, de rohantam edzésre, és már így is futnom kellett a vonathoz.

Utána azon filóztam, hogy vajon ez a mindegyik busz jó neki válasz mit jelenthetett az ő olvasatában: Az első buszra felszáll ami jön, hogy meglógjon előlem, vagy hogy ha esetleg busszal mennék, akkor ő is eljön azzal? (ekkor még nem tudta hogy én nem buszozom).

Szóval a lényeg, hogy egyszer én voltam vele kicsit bunkó, egyszer ő velem. Így hát kb. egál. PErsze azt sem tudhatjuk, hogy a céges bulin azért rázott-e le, mert éppen volt-e aktuálisan valakije. Jó pár hónap eltelt azóta.

SZerintetek mit tegyek? Kb. most úgy vagyunk egymással, hogy ha összefutunk valahol, akkor köszönünk egymásnak, de ha társaságban vagyunk, vagy nagy a tömeg, akkor inkább az eddigi kínos helyzetek miatt direkt nem vesszük észre a másikat, nem nézünk az irányába, stb.

Tudom hol az irodája. Mit gondoltok, egyszer csak kopogjak be, hogy: "Szia! Tudom, hogy nem vagyunk túl jóba, de szívesen megismernélek, mit szólnál, ha munka után egyik nap meginnánk valamit?" Levélben ilyet nem írok, pláne nem a céges levelezésben, az kizárólag a munkára van, nem pedig ismerkedési célokból. Fordított esetben én sem örülnék neki.

Van valami ötletetek? Aki már volt hasonló helyzetben, elláthatna pár munkahelyi ismerkedéssel kapcsolatos jótanáccsal. A lényeg, hogy érezzétek, hogy se munkakapcsolat nincs közöttünk, se véletlen nem futunk össze a cégnél, mert több 10 épület van, mindenkinek mindig másmerre van dolga.

Igen-igen. Jogosan merül fel bennetek a kérdés, hogy ha már sok kapcsolatom volt, miért bénázom. Valahogy az ilyen esetekben, amikor nagyon tetszik valaki, és nem hirtelen fellángolás, akkor egyszerűen teljesen összezavarodom, és az amúgy jó helyzeteket is könnyen elszúrom, de ez a szép ebben:P

A lány egyébként nem kihívó stílusú, elegánsan öltözködik, és eddig akárhányszor beszéltem vele, teljesen félénk volt. Kicsit olyan érzés, mintha nem lenne elég önbizalma. Igaziból ezzel csak magamat nyugtatom, de lehet, hogy ő is azért volt olyan béna a beszélgetés kezdeményezéseimnél, mert nagyon izgult?

Nem a tiniket akarom lenézni, de ha lehet inkább az 20-30 közötti korosztály válaszaira lennék kiváncsi.

Előre is köszi a segítséget!