Miért vált a társkeresés egyesek számára elfoglaltsággá?

itt egy srác a baleseténél ismerte meg egy lányt....

olvass vissza.rengeteg helyzetben ismerkedtek párok

majd jön az spontán.nem kell annyira rágörcsölni

sztem pont akkor nem.

fölös görcsölni rajta.

Ahogy telnek az évek, egyre sürgősebbé válik...ráadásul tényleg nagyon nehezen találnak egymásra összeillő emberkék.

Ebben a nyomorék rohanó világban már lassan egymásra sem nézünk az utcán...nemhogy elengednénk egy-egy mosolyt.

21:45-ös:

Hát igen. Én pl. bele se merek nézni csak úgy az utcán egy lány szemébe, nemhogy még udvaroljak neki.

30/f

21:45-ös:

Hát igen. Én pl. bele se merek nézni csak úgy az utcán egy lány szemébe, nemhogy még udvaroljak neki.

30/f

Na látod! A "férfiak" 95%-a ilyen és mi nők meg csak szomorkodunk!

Hány éves vagy? Egy bizonyos életkorig igen, mehet spontán, mert az iskolában, a haveri körben, a bulikban sok a facér nő/srác. Ellenben egy bizonyos kor után a környezetedben már mindenki foglalt. Akkor hiába vársz a nagy Ő-re!

Én úgy jártam, hogy az egyetemen végig jártam egy sráccal, akivel a végzés évében szakítottunk. Utána elhelyezkedtem tanárként, a tanári karban alig volt férfi, ha mégis, nős volt. Baráti köröm szinte nem is volt, ha mégis, akkor nagyon béna fiúk voltak csak köztük. Kivel kezdjek? Egy tanítványom apjával? Ugyan már! Beléptem egy társkereső oldalra, és én nagyon élveztem. Mivel szerintem elég jól nézek ki, sok pozitív visszajelzést kaptam, ám a nagy szerelem elég sokára jött el. Többször abbahagytam, mert elegem lett abból, hogy nem lett egyikből sem semmi. Bár legalább nem egyedül töltöttem a szombat estéimet. Aztán 2 év után találkoztam egy sráccal, aki nagyon megfogott. 2 évig együtt éltünk, majd összeházasodtunk. Igaz, ekkor már 29 éves voltam. Hidd el, ha ezt nem teszem, nem találkoztam volna senkivel. Az utcán nem fog leszólítani senki.