Ha a fiú szegény lehet még jó a kapcsolat?

Amikor megismertem a férjemet, sem jogsija, sem autója nem volt, még biciklije sem, vagy busszal jött a találkára vagy az egyik haverja hozta el kocsival. Ha mentünk is valahová, beültünk egy italra egy kávézóba vagy ettünk egy pizzát egy pizzériában. Nagyon megkedveltük egymást, végül egymásba szerettünk.

Aztán lett jogsija is, autója is és amikor kedvünk volt, elmentünk erre-arra vagy vásároltunk, amit akartunk, vagy elmentünk étterembe vacsorázni.

Az ember anyagi helyzete változhat az évek során, szóval nem ez számít. A lényeg a fiú személyisége, nem a pénztárcája.

Attól függ mekkora a távolság. Néha engem nagyon tud bosszantani, hogy a barátom (leadja az összes fizuját) anyukájának mindenre van pénze, csak arra nincs, hogy elutazzon hozzám.

Szóval ilyen esetben lehet akadály, amúgy nem zavarna.

hát nem tudom...

nem vagyok anyagias, de pl van, hogy a barátommal találkozunk (messze lakunk egymástól) nem tudunk egyikünkhöz se menni, szóval valami program kell... ami általában mozi. vagy beülünk kajálni. vagy csak iszunk valamit és beszélgetünk.

nem azt mondom, hogy költsön rám 20.000 ft-t hetente, meg én a saját dolgaimat ki is fizetem gond nélkül, de ha annyi pénze nincs, hogy magának vegyen egy mozijegyet... hát.. engem már zavarna.

most gondolj bele pl. télen mit tudnátok csinálni? lakásban nem lehettek, egész délután sétáltok vagy ültök egy plázában?