Mégis hol lehetne ismerkedni manapság?

Pontosan ugyan ezt kérdezem én is. Elég nehéz hasonló jellemű lányt találni, de úgy érzem az a nagy gond, hogy a "kereslet és a kínálat" nehezen érintkezik egymással az illetők jelleméből fakadóan (már bocsi a kifejezésért). Bulikba ugye nem igazán járunk, egymást leszólítani, megszólítani nem merjük, stb, stb...

Én 20 éves srácként szintén keresem a páromat, és remélem itt vannak hasonló csajok is.

Szerintem a rendszeresen összejáró közösségekben lehet. Ott van időd megismerni egyszerre jópár lányt, beszélgetni velük, és választani. Így, mivel már valamennyire ismered az illetőt, nem csak a külső alapján tudsz választani és kisebb lesz a csalódás/szakítás valószínűsége. Az pedig mindegy, hogy az a bizonyos közösség egy hetente együtt kosárlabdázó baráti társaság, egy hittancsoport vagy egy sakk-kör. Szerintem ez a párkeresés leghatékonyabb módja.

Mondjuk nekem nem pont ez jött be. Keresztényként járok ifjúsági találkozókra, ahol összefutottam két régi ismerős fiúval (nem volt túl mély az ismeretség addig egyébként). Elhívtak egy többnapos, ottalvós szintén keresztény programra, ott aztán sokat beszélgettünk. Ezután elhívtak egy olyan közösségbe, ahova ők jártak addig. A lényeg, hogy itt is sokat beszélgettünk, megismertük egymást. Ez még csak általános ismerkedés volt, sima barátság is lehetett volna belőle. De aztán az egyik fiúval több lett. A másik is nagyon jó barátom lett persze.

Miért kell ennyire erőltetni a barátnő keresést? Úgy nem fog összejönni, ha megtervezed, hidd el a legjobb dolgok váratlanul történnek. Igyekezz minél többször társaságban lenni és add önmagad, hiszen sokkal vonzóbb egy lány számára egy normális fiú, mint aki a béna vicceivel próbál bevágódni. Sok sikert! :)

18/ L

az én válaszom válasz is meg nem is. tanulságos történet mindenesetre.

2008 óta vagyok felhasználó egy népszerű chat-oldalon (jómagam nem vagyok híve a bulizásnak, barátokat sem tartok, így ott szocializálódok). beszélgettem egy sráccal, aztán felvettük egymást msnre, de sokáig nem beszéltünk valamiért, aztán talán egy félév múlva csak spontán barátilag találkoztunk. aztán össze is jöttünk, bár a családja is ellenezte a kettőnk dolgát, később megszakadt a kapcsolat, kiment németországba, hónapokig nem tudtam róla semmit, majd újra megjelent (leszarva a családja véleményét és hozzá(m)állását... nos októberben megkéri a kezem. (a hónapok alatt rájött, hogy számára nem vagyok pótolható és velem szeretné leélni az életét)

szóval a tanulság, hogy az online ismerkedést nem szabad aláecsülni, hisz annyi ember van és nem mind szemét, meg ribi