Van itt olyan, aki félénk volt de sikerült megemberelnie magát?

igen van

Én még most is félénk vagyok. 15/f

én egy éve kezdtem el kondizni, aminek látszik az eredménye. 20 kilót szedtem fel aminek nagy része izom. jobban öltözködöm, több az önbizalmam. 1 hónapja van egy komoly kapcsolatom, és egy csomó lánynak tetszem. régen nem volt így. a lányok meg se néztek, semmibe vettek. oda se mertem menni hozzájuk. 17/F

Rám nagyjából igaz volt minden, amiket a kérdésben írtál. Mondjuk a nők társaságával sosem volt gondom, mindig jól el voltam velük, de régen egyikkel sem jutottam tovább a barátságnál. A változás még általános iskolában kezdődött, talán 8-ban, amikor elkezdtem edzeni. Ezután sokáig semmi. Az önbizalmam nőtt valamennyit a edzés miatt, de még mindig a béka segge alatt volt és fogalmam sem volt róla, hogy viselkedjek úgy egy nővel, hogy ne csak barátként tekintsen rám, hanem férfiként is. 9-ben meghalt apám. Na akkor teljesen összezuhantam. Kb. 3 évig voltam depressziós. Igaz ennek inkább csak itthon jöttel elő a jelei, amikor egyedül voltam, társaságban nem volt gond. Mondanom sem kell, hogy ebben az időszakban mégannyira se voltam sikeres a nőkkel, mint előtte. A gyökeres változás akkor kezdődött, amikor elolvastam Andrew Matthews két motivációs könyvét. Azóta elolvastam többet is. Rengeteg motivációs és önfejlesztő könyv van már mögöttem. És ennél is több időt és energiát öltem abba, hogy megértsem a nőket, a gondolkodásukat, hogy mi alapján döntenek, választanak, mivel lehet bennünk vonzalmat kelteni és még egy csomó mindent a nőkkel kapcsolatban. Szerencsére erről is találtam rengeteg könyvet és egyéb anyagokat. Jelenleg ott tartok, hogy nem igazán vannak negatív gondolataim, nagyon ritka. Boldog és kiegyensúlyozott vagyok akkor is, ha épp nincs senkim. Az önbizalmam az eget verdesi, de nem vagyok egoista, az ego és az önbizalom két külön dolog. Amire nagyon büszke vagyok az az, hogy már nagyon nagyon régóta nem hagyta el a számat a híres kérdés: "Ki érti a nőket?" Nem siránkoztam, mint ahogy itt sokan teszik, hogy "miért nem szeretnek a nők, hiszen milyen rendes vagyok" meg, hogy "minden nő hülye", "nincsenek már rendes lányok" stb. Eldöntöttem, hogy mit akarok (megérteni a nőket, megtanulni jól bánni velük) és mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy elérjem, amit akarok. Minden erőmmel azon voltam, hogy egy vonzó, sikeres személyiséget alakítsak ki, hogy mindent rendbe tegyek az életemben és őszintén elmondhassam magamról, hogy boldog vagyok. Vannak akik úgy születnek, hogy mindezt tudják. Én nem tartozom közéjük. De nem nyavalyogtam, hanem amikor a sokadik pofont kaptam az élettől, felálltam és megtanultam, hogyan kell kivédeni. Ennyi lenne az én sztorim. :D