Miért vagyok olyan jellemre és külsőre is, aki a lányok 99%-nak nem jön be? Van ebből még kiút a pénzes és az aljas emberré váláson kívül?

Egyszerűen gátlásaim vannak és félénk vagyok emiatt, zavar a sok ember, aki láthat például, ha beégek egy lány előtt és emiatt ritkán mertem még kezdeményezni, az sem sült el igazán jól, hiába kaptam elérhetőséget is egy-két lánytól.

Valamiért túl értéktelennek tartom magam,a szép lányokhoz képest, túlságosan is külső alapján értékelem magamat és viszonyítom másokhoz képest,hiába tudom, hogy nem ez az igazi lényeg, hanem a jellem, személyiség én mégis így viszonyulok a világhoz. Utálom, hogy ilyen semmi vagyok külsőre és emiatt esélytelen a lányoknál. Mindig magas, jóképű, izmos akartam lenni, de épp az ellentéte vagyok ennek ma.

Csalódott vagyok, de folyton szerelemről, normális kapcsolatról, egy lelki társról, barátnőről álmodom, erre vágyom a legjobban, de így nyílván esélytelen a dolog.

Olyan jó látni,hogy mások mennyire szerteik egymást, de egyben rossz érzés is és dühös, elkeseredett, irigy is vagyok egyben, amiért én senkinek sem kellek a félénk, gátlásos nem alfahím jellemem miatt. Az ilyen fiúk nem kellenek a szép lányoknak, mindenki a jóképű, magas alfaállatokra bukik, akik a társaság központjai és imádnak bunyózni is, ha kell. Én utálom az erőszakot is, még veszekedni sem szeretek, pedig unalmasnak tartják az olyan fiút, aki nem zaklatja fel a lányokat érzelmileg.

Mindent értek, tudok és látok, mit és hogyan kéne tennem, mégsem tudok változni jellemre. Az alfától olyan távol állok, mint az omega.

Nyílván csak akkor lehet barátnőm, ha gazdag leszek, vagy leadom az igényeimet számomra nem vonzó túlsúlyos, esetleg csúnya arcú lányokra, ennek semmi értelmét nem látom, ilyen alapon fiúval is járhatnék, de már mondták, hogy fura gondolkodásom van. Túl sokat agyalok, de semmire sem megyek vele.