Lányok! Járnátok egy lelkisérült fiúval?

Rossz gyerekkor, terrorista apa. Egész gyerekkorom abból állt, hogy testileg-lelkileg bántalmazott apám és emiatt pszichológusnál is voltam, aki enyhe szorongást állapított meg. Nem vészes, de azóta sem tudok az emberekben megbízni, a rosszat, ártó szándékot látom az idegen emberekben és nem igazán tudok könnyen beszélgetésbe elegyedni olyan emberekkel, mert tartok tőle, hogy ártanának nekem, ha csak szóval is. Szóval konfliktuskerülő is lettem, nem bírom az értelmetlen veszekedésket, ez is apám miatt van, egész végig azt hallgattam hogyan kötekedik, veszekedik anyámmal, meg láttam, ahogy megveri és ez eléggé kiütött lelkileg. Azóta utálom az emberekkel való konfliktusokat is tipikus sok mindent eltűrő, jó fiú lettem sajnos. Persze nem vagyok papucs, ha valamivel nem értek egyet megmondom a véleményem, van saját akarom, sőt elég önfejű, makacs tudok lenni. Szóval nem igazán az irányítható típus vagyok, megvannak a saját elképzeléseim, viszont gyakran együttműködöm másokkal, hogy ne legyen értelmetlen konfliktus. Volt, hogy a múltbeli sérelmek miatt dühromok jöttek rám, de az már régóta volt, és csak apám újbóli beszólásai hozták elő. Szerencsére ma már nem vagyunk beszélőviszonban, köszönés, felköszöntések vannak és kész. Igyekszem minél előbb elhúzni egy albérletbe, hogy ne is kelljen itt élnem apámmal. Persze nem könnyű munkát találni, de nem adom fel. Sok mindent túléltem, így erős is vagyok valamilyen szinten, szívóssá, együttérzőbbé és mások felé kedvesebb, segítőkészebb lettem emiatt. De van egy félelmem, ha lesz családom én is olyan állattá válok, mint apám, ez sajnos mindig kísért. Bár totál más jellemek vagyunk, ő balkezes, én jobb például, mégis van pár hasonlóság, a hirtelen harag az rám is jellemző, igaz, amilyen hamar felbossztanak, olyan hamar le is nyugszom és annak örülök, hogy én nem lettem kötekedős típus, mint ő, semmi sem jó neki, amit valaki csinál, kb. élni sem hagyja az embert, mindenbe beleszól. Én nem vagyok ilyen. Szinte úgy éreztem, hogy neki ez az élvezet, ha másokat bánthat, tönkretehet, én nem akarok ilyen lenni, tudom, hogy a jó fiúk sem nyerők, de igazából ő miatta alakult ki, hogy én megfogadtam, rendes srác leszek. Fura mód, ma már beláttam, hogy az igazán rendes srácok nem sikeresek a lányoknál, hacsak nem ritka jóképűek, sikeresek. Márpedig én nem tartom magam valami sokra külsőre, bár tudom, nem is egy lánynak bejöttem már, csak épp a félénkségem, szorongásom és a külsőmmel való elégedetlenségem, önbizalomhiányom miatt nem mertem kezdeményezni sem és még ma sem merek, igaz most már nem a félénkség, szorongás az oka, hanem csak az elégedetlenségem a külsőmmel. Az évek alatt sokat javult ez a szorongásos dolog nálam, pár éve azért még egy lány szemébe sem mertem nézni, de mióta küzdeni kezdtem, hogy mégsem legyek már ilyen félénk, azóta már simán szemezek buszon lányokkal például. szerencsére mindig vannak, akik szemeznek velem és ez kicsit önbizalmat ad, hogy talán mégsem vagyok olyan csúnya srác.