Ti is gondoltatok már erre?

Ha tehetném visszamennék az időben és valahogy gatyába ráznám a múltbeli énemet, nem hagynám, hogy elhitessék velem azt a baromságot, hogy a csúfságom miatt esélytelen vagyok a lányoknál és emiatt több éven keresztül egyáltalán nem is mertem még ránézni sem a lányokra, nem hogy kezdeményezni!

Ma már másépp látom, simán lehetne ronda fiúként is barátnőm, ha úgy viselkednék, ahogy kell, fériasann, ami nálam általában ittas vagy ritka dühös állapotomban hozható csak elő, mert nagyon gátlásos és félénk, visszahúzódó sráccá nőttema sok-sok év alatt, a gyerekkor sem volt fenékig tejföl, szigorú apa, diktátori körülmények. Csak 18 éves korombam mertem fellázadni ellene. Egyébként meg az a legjobb vicc, hogy ma már látom, hogy annak idején is kaptam sok jelet, hogy tetszettem lányoknak, csak én nem hittem el és még most is az a program fut benne, hogy ez nem lehet igaz, hogy tényleg tetszhettem akárcsak egy lánynak is, én a kis rút kiskacsa?!

Bár másképp csinálhatnék mindent, nem hagynám, hogy bántsanak visszapofáznék, kezdeményeznék a lányoknál és talán ma már boldog párkapcsolatban élhetnék akkor.

A rossz évek miatt, még most is gyakran érzem, hogy értéktelen, ronda fiú vagyok, akinek nincs joga lányokhoz,mert ha leszólítok egy lányt egyből érzem, hogy te jó ég, hogy nézhetek ki, tuti nem vagyok elég jó neki, kaphatna jobbat és ekkor leblokkolok és ezt látják a lányok, így persze, hogy elutasítanak, hiszen aki jellemre is ilyen gyenge az nem férfias a szemükben és azért tényleg nem is vagyok egy jó testű srác, inkább csak arcra vagyok vonzó legfeljebb a lányoknál, legalábbis régen is emiatt jöttem be a lányoknak, igaz akkor még szintén menők voltak a vékony, csontváz srácok, mint ma, bár szerintem egy izmos fiú az igazán sikeres ma is többnyire.