Lányoknál sikertelen srácok! Ti is szoktatok gondolkozni ezen?

Azon, hogy miért is homoszexuálisnak születtünk, miért imádjuk ennyire a lányokat, miér kívánjuk minden porcikánkkal azokat, akik folyton csak elutasítanak és fájdalmat okoznak nekünk?

Én mostanság egyre gyakrabban gondolok erre, főleg azért, mert ahogy öregszem egyre erősebben kívánom alányokat, nem, hogy inkább csökkenne a vágy, de még inkább erősödik a női nem iránt, ez nagy baj, mert nekem sajnos nem adatik meg még egy alkalmi szex sem valamiért, nem vonzódnak hozzám a lányok. Úgy érzem átkozott vagyok és dühös, mérges a lányokra és a világra!

Már ott tartok, hogy simán lefeküdnék akármilyen lánnyal, csak legyen már valaki, mert nem bírom tovább. Megőrülök, megőrjítenek a vágyaim, amikor buszozok és meglátok egy lányt vagy a városban sétálva, egy lengén öltözöttet. Teljesen megőrülök értük, de tudom, ha leszólítanám úgyis elutasítana.

Nagyon sokáig21 éves koromig egyáltalán nem mertem a lányokhoz közelíteni még haver szinten sem, egész egyszerűen pont azért, mert nagyon vonzódtam hozzájuk és féltem, hogy nem vagyok elég jó nekik jellemre meg külsőre és úgyis csak lekoptatnának. Persze a fiúkkal könnyebben meg a spotnán beszélgetés is buszmegállóban, utcán vagy akárhol nagy vesztemre.

De, amint az utóbbi időben vége leszólítottam idegen lányokat a városban, még inkább megerősödött bennem az, ami miatt nem mertem tini koromban leszólítani egyet sem, az, hogy én nem kellek nekik. mindig lekoptattak valami indokkal vagy láttam a szemükben az érdektelenséget, esetleg az undort. :(

Azt hiszem, én tényleg jobban jártam volna, ha melegnek születek. :"(