Mit csináljak, hogy ne legyek ennyire szerencsétlen? :S

Szóval én nem tartom magam valami hű de nagy szépségnek, de az oszt. tárasim viszont néha igen, és olyankor egyszerűen nem bírok megszólalni. Pl. a múltkori kiránduláson a patakból kellett a vizet vinni, hogy tudjunk fürödni, és meg nagy nyugodtan lesétáltam a fürdőruhámba, és persze egy csomóan ott üldögéltek a forrás mellett, és amint megláttak elkezdtek bámulni, az egyikük még bocsánatot is kért a barátnőjétől (konkrétan annyit mondott neki, h bocsi xy, de ez...) és megállás nélkül bámultak, majdnem kiesett a szemük, én meg szokás szerint iszonyatosan elvörösödtem. A barátnőm meg ott röhögött mellettem, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Amikor meg egy bálon voltam azzal a fiúval aki tetszik nekem, akkor meg vagy 8-szor megkérdezte, hogy fel nem-e fázok, és ne adja-e oda a zakóját. Én meg csak hajtogattam, hogy nem nem. Aztán megint csak az a barátnőm világosított fel, hogy bizonyára nem véletlenül ajánlotta fel a zakóját... Amikor pedig sátraztunk az erdő közepén, én gyanútlanul cicagatyát vettem fel egy hosszabb pulcsival, mert nagyon kényelmes, és gondoltam úgyse nézi senki, hogy mi van rajtam. Ehhez képest az egyik lány rögtön mondta, hogy úristen xyz milyen gyönyörű lábad van, amire én nem tudtam mit szólni, és tök vörös lettem, és persze rá 2 percre az egyik lány közölte velem, hogy jó a seggem, amire meg főleg nem tudtam mit válaszolni. Ha pedig azzal a fiúval beszélgetek aki tetszik nekem, akkor ő sosem az arcomba néz, hanem a nemlétező melleimet stíröli, vagy a lábaimat.

Tudom, tudom örüljek, hogy nincs ennél nagyobb gondom, de ez már kezd nagyon zavarni. Mégis mit csináljak, hogy ne csináljak magamból minden egyes alkalommal egy komplett idiótát?

Mivel borzalmasan hosszan ecseteltem a részleteket, ezért nagyon szépen köszönöm annak, aki időt szánt rá és elolvasta. :))

16L