Lányok ti járnátok ezzel a sráccal? (megsúgom én vagyok ez a srác)

Egy régebbi levelemből idézek, csak hogy ne keljen újra leírni az egészet:

Igazából nem is tudom hol kezdjem. Talán a legelején...? De csak nagy vonalakban:

kb. 11-12 éves koromban kezdtek el igazán érdekelni a lányok. De mivel amúgy is egy kissé félénk, magamnak való fiú voltam, meg sokszor, sokfelé el-el kalandozott a fantáziám, hol ez, hol az, meg az, meg amaz...stb. is érdekelt, ezen irányú vágyam idővel kissé lankadni kezdett, majd miután bekerültem egy olyan középsuliba, ahol a szakmai irányultságból kifolyólag szinte csak fiúk tanulnak, így még jobban eltávolodtam a női nemtől. Pechemre.

Persze most gondolom jönne a kérdés, miért nem kerestem máshol (szórakozóhelyek, rendezvények stb)?!

De sajnos nemvolt olyan a "baráti" kör, hogy ezt lehetővé tette volna. Sokat (túlontúl is) lógtunk a suli számtech termében, ökörködtünk, olyan helyekre rendezvényekre jártunk, amik hangosságuk és méretük miatt egyáltalán nem alkalmasak ismerkedésre, na és persze nem is azért mentünk, hanem csak pusztán a buli kedvéért...

Végül 8 év (érettségi+3 szakma megszerzése) után kikerültünk az ÉLETbe. A régi "barátságok" 1-2 év alatt elhalványultak, és végül nem maradt más, csak a családom, és néhány ismerős munkatárs, akikkel meg már nem igazán megyünk semerre. Ismerkedős helyekre meg pláne nem!

Így nem maradt nagyon más számomra, csak a netes társkeresés, amiről eleinte én kis naiv, azt hittem, hogy majd 1-2 hónap, és találok valakit, de valahogy nem így történt...

Majdnem 9 hónap telt el, mire végül 2-3 (valószínűleg tapasztalatlanságom miatt) sikertelen randi után rám írt egy 20 éves esztergomi lány (akkor még nem tudtam, hogy még 4 évvel fiatalabb). Én am. pesti vok.

Viszonylag hamar, kb 1.5 hét után találkoztunk is, de csak futólag (1 órát kb), mert átutazóban volt, hogy meglátogassa a nagymamáját Debrecenben. Megkapta a virágot, leültünk, elbeszélgettünk kicsit, majd ment tovább. De már akkor láttam, hogy ez most kicsit más, sokkal jobban érdeklődik irántam, mint az előző lányok. Később beszélgettünk, elég sokat itt neten, majd a következő találkozó végén mikor a búcsúra került a sor (ugye én, illedelmes úriember módjára csak puszit akartam adni), teljesen váratlanul szákon csókolt.

Eléggé zavarba jöttem, és rövid úton elbúcsúztam tőle. Később neten mondta is, h látta rajtam, h nagyon meglepett az a kis ártatlan csók, és h ne aggódjak, nincs semmi baj... Egy kicsit meg is nyugodtam. Illetve adott némi önbizalmat is, h ilyen nyíltan elmondott mindent.

Aztán találkoztunk még 1-2 alkalommal, és egész jól összemelegedtünk! :) Majd egy soron következőn alkalommal elhívtam magamhoz. Gondolom nyilvánvaló miért :)

Egy kis (néha nevetgélésbe torkolló) kölcsönös bugyiban/gatyában turkálás, előjáték után, elérkeztünk a témához is.

De sajnos (mint az várható is volt, mert első is, meg amúgy is nagyon izgulós vagyok) nem úgy alakult minden ahogy legalábbis kellet volna... Elég gyorsan végem lett (talán 1.5-2 perc), amire még gondolom az is rásegített, hogy ő volt felül.

Bár rögtön nem mondta, de ez után valami nagyon megromlott köztünk. Még találkoztunk pár alkalommal, a szilvesztert is együtt töltöttük, még kisit össze is bújtunk, de elég hamar elintézett egy kis "cumival". És nem engedte egyáltalán, hogy én is örömet szerezzek így neki.

Próbáltam vele beszélni a témáról, h mi a baj, de folyton kitért a válaszok elöl. Próbáltam a kedvében járni mindennel, de sajnos nem jártam sikerrel egyszer sem. Majd kicsit több mint 1 hónap eltelte után telefonon szakított velem (amit már éreztem, h meg fog tenni). De ezt olyan alpári és érzéketlen módon tette, felhozva az együttléteket is (kb. valahogy így: Te egy szerencsétlen lúzer vagy, aki még baszni sem tud!), hogy komolyan (szégyen v nem) elsírtam magam!

Mindez idén február elején történt...

Azóta olyan mértékű ürességet, értéktelenséget érzek legbelül, h azt komolyan el sem tudom pontosan magyarázni.

Önbizalom (előtte sem volt sok) = 0

Már nem merek, nem látom értelmét sem élőben, sem neten a pár keresésnek, mert félek, h végül ugyanez fog történni újra!

Annyira rossz ez így! Mert közben tudom, hogy ha akadna valaki, akivel kölcsönösen megértjük, megbecsüljük egymást, akkor illene rám a "tenyerén hordozza" kifejezés!

Hát nagyjából itt tartok most...