Beleőrülök abba, hogy nincs egy lány kivel együtt romantikázhatnánk, szerethetnék egymást. Hogyan lehet ezt kibírni? Ti hogy bírjátok a pár nélküliséget?

Istenem , pont ugyan olyan forever alone vagyok mint te sőt talán még inkább és mégsem írogatok ki ,ilyeneket.

Naponta van 1000 ilyen kérés.

Hogy bírom ?

Nagyon nehezen , ahányszor csak elmész sétálni mindig csak párokat fogsz látni , és ez csak egyre rosszabb lesz.

Nagyon egyszerűen. Nem pörgök folyamatosan azon, hogy nincs senkim, nem akad meg a szemem a párokon, vannak barátaim, akikkel eljárok szórakozni, van egy csomó tanulnivalóm, és van egy rakás célom, amit el akarok érni. Ilyenkor nincs időm és energiám arra, hogy azon sírjak, hogy nem kellek senkinek. Valakinek biztos kellek. Csak az a valaki most éppen pont nincs itt.

És igen, ezek az önsajnáló kérdések olyan egyformák mind a tartalmukat, mint a stílusuat tekintve, hogy néha az az érzésem, hogy ugyanannak a három-négy forever alone srácnak írunk minden egyes alkalommal.