Nemtom mi van velem, szerelmes vagyok, de olyan rossz kedvem van, nincs kedve valakinek felvidítani?

Helló, bizonyára a mai napon,én már a XXX+1dik önsajnáltató marha vagyok,úgyhogy aki rendeszeresen jár ide,és unja,attól előre is elnézést kérek. Én nemtom,hogy megy ez,nem szoktam ide járni,de mint látjátok,ide süllyedtem. 23 éves vagyok.

A szerelmi életem katasztrófa, valahogy így jött ki a lépés,hogy aki nekem kell,annak sose kellek, nehéz feldolgozni. Most is van egy lány,totál belé szerettem,és érzem is rajta,h van némi jele,h talán van esély rá,h viszont szeret,de én már belefáradtam,nála már nem is akarok bepróbálkozni, eddig minden ilyen balul sült el, nem akarom az eddigi jó kapcsolatunkat tönkretenni. Tudni kell rólam,h én egy nagyon nehezen elviselhető cinikus ember vagyok,aki kegyetlenül őszinte mindenkivel,és az igazság fáj. Ez a lány azon kevesek közé tartozik,aki ennek ellenére még úgy ahogy jóban van velem, vele mindent megosztok őszintén,kivéve egy dolgot:hogy szeretem. Nem kis dolog a részéről,h elviselhetetlen személyem ellenére hajlandó egyáltalán szóba állni velem. Vannak még haverjaim,nem erről van szó,de azok felszínesek,nem az igazat mondják,hanem amit "hallani akarok", viszont ez a lány...Ő mindig azt mondja amit gondol,őszinte velem,és a hibáimra is felhívja a figyelmet,de mégsem akar megváltoztatni,hanem így fogad el,ahogy vagyok. De én nem akarok kikezdeni vele,mert akkor könnyen elveszíthetem,most legalább még ő jóban van velem. A kedvem most mégis elég rossz,mert szeretem,és bár nem mutatom ki,nagyon félek,h elveszítem,h valaki mással jön össze és ne mvelem.....