Az emberek miért ítélnek ránézésből? Nem is ismer, hogy belül milyen ember vagyok. Ha már vkinek nem jön be a külső, miért nem akarja megismerni belülről?

mert ha ribis a külső, ribis a belső.

az vagy amit megeszel.

teljesen mindegy, hogy milyen a belsőd, ha a küldőd szar...lőttek az egésznek.

senkit sem fog érdekelni, hogy mit érzel belül...

A külsőd egyfajta információt ad a génjeidről. Minél szebb valaki annál egészségesebb és annál jobb géneket feltételez. Úgy vagyunk kódolva, hogy első körben a jó génálomlányú nyerjen. Aztán jönnek a társadalmi megítélések.

Én ezt sokszor ki is használom. Ha kérnek képet tőlem neten, akkor mindig a középsulist küldöm el, amin még kövér vagyok. Így ha a képcsere után azt mondja a srác, hogy köszi többet ne belőlem, akkor hagyom. Így jól ki tudom szűrni az embereket. Hogy ki az akinek a külsőség fontosabb.

Minden ember ilyen. Nem tudod kikapcsolni az előítélteidet, akármennyire is akarod. Ha végigmész az utcán és ránézel vkire, azonnal beugrik vmi. "De kedves arca van", "Ez mekkora ribanc lehet", "Biztos egy nagyképű p.cs".

Ha vki nagyon taszít, akkor nem fogsz neki még csak esélyt sem adni.

Én alapvetően olyan vagyok, hogy bár vannak előítéleteim, ahogy mindenkinek, de próbálom megismerni az embereket. A legtöbb barátom/barátnőm először nem volt szimpatikus, aztán megkedveltem őket.

De vannak olyanok, akik tényleg annyira taszítanak már elsőre, hogy nem tudok rajta túllépni, és nem is akarom megismerni. Nem feltétlen a külseje miatt, lehet a mozdulatai vagy épp a viselkedése miatt.

Egy szó:felszínesség!

A felszínes emberek a külsőségekből ítélnek.

"A belső a fontos, nem a külső" - Na ez egy akkora maszlag. Álszent emberek takaróznak vele, valójában mindkettő fontos. Van aki azt mondja a külső csak annyira, hogy a kezdeti szimpátiáját felélessze az adott ember felé, van akinek a külső egyenesen fontosabb, mint a belső értékek. De az biztos, hogy minden embernek számít valamilyen mértékig a külső is.

Számomra egyformán fontos a külső és a belső. Éppúgy nem tudom elképzelni, hogy olyan férfival legyek, aki nem vonz fizikailag, szexuálisan, mint egy olyan férfival, aki külsőre vonz, de intelligenciája, gondolkodásmódja, belső értékei, elvei, nem egyeznek vagy legalábbis hasonlítanak az enyémekhez. Itt szögezném le, hogy tisztában vagyok vele, hogy nincs tökéletes férfi, sem tökéletes nő. De hiszem, hogy mindenki számára van tökéletes nő vagy férfi a világban valahol. Valaki, aki az összes többi embernek éppolyan tökéletlen mint akárki más, de neki ő a tökéletes. Teljesen normális dolog, hogy az emberek törekszenek megtalálni ezt a személyt.

Hogy a konkrét kérdésre is válaszoljak, tehát hogy ha valaki nem jön be külsőre, akkor belsőre miért nem akarom megismerni, azért mert tudom nincs értelme. Illetve van értelme, ha tisztázzuk, hogy nem úgy érdeklődőm iránta, ahogy ő közelített kezdetben, akkor utána szívesen megismerem, mert szeretek új embereket megismerni, új kapcsolatokat kialakítani. De ez csak akkor megy, ha látom, hogy az illető megértette, hogy mint férfi nincs esélye nálam, mert ha nem, akkor csak bántanám hosszú távon és ezt nem akarom. De én tudom magamról, hogy ha valaki nem vonz külsőre, akkor nem tudok rá férfiként nézni, persze ettől ő még lehet, hogy nagyon is férfi, nem azt mondom, hogy nem az, csak számomra nem több mint barát. A barátság pedig nem nemfüggő. Szóval, ha nem vonz, akkor nem tudok vele elképzelni férfi-nő kapcsolatot. Illetve tapasztalatból azt is tudom magamról, hogy akinél elsőre nem éreztem a vonzalmat, annál később sem alakult ki. Volt, hogy összebarátkoztunk, jófej volt, de fizikai vonzalmat ettől még nem kezdtem el érezni, továbbra is csak barátságot éreztem. Éppen ezért nem látom értelmét, hogy hitegessem az adott pasit, ha én tudom, hogy nem lesz belőle részemről semmi. Így nem is teszem ezt.