Nektek hogyan történt a legkellemetlenebb randitok?

Télen volt, havazott, kimaradt 2 busz, faluról mentem volna be a városba randizni. Közben hivogattama srácot, hogy várjon meg, én nem tehetek róla, hogy nincs buszom. Kb. 2 órát várt rám, és mire odaértem egy nővel smárolt. Azt mondta, hogy már megunta a várakozást, és találkozott egy régi ismerősével, bocs. Hát, én teljesen padlót fogtam, én is fagyoskodtam 2 órát a buszmegállóban, jobb lett volna, ha ilyen időben el sem indulok. A poén az, hogy utána még üzengetett nekem, hogy mégis találkozni kéne. Mégis mit képzel az ilyen?

20 voltam, ő 22.

Uhh 1. ez durva.

Volt évfolyamtársammal randiztam, elég sokáig kerülgettük egymást, szóval sokat vártam a dologtól.

A találkozás után fél órával elkezdte, hogy neki fáj a hasa, WC-re kellene mennie, haza kéne mennie stb. Aztán tőlem kért pénzt az állomási WC-hez, egy laza 20 perces f*sás után közölte, hogy elmegy haza, mert sz*rul van, majd keres.

Hát nem keresett, de én sem őt...

23N (21 voltam akkor)

Én azt hallgattam az első randin, hogy milyen volt az exe...

Ráadásul olyan dolgokat mesélt, amibe beleképzeltem magam, és én is úgy döntöttem volna mint a pasi.

3 órán keresztül halgattam, ahogy szapulja az exét, már szét untam magam, és alig vártam, hogy haza akarjon menni.

(Ma a feleségem) :D

Olyan extrán kellemetlen nem volt. Volt, hogy megjött, de már nem akartam lemondani a randit, és fájó-görcsölő hassal indultam neki, amin a bivalyerős fájdalomcsillapító ugyan segített, de utána fejbe vágott, és egész randin olyan voltam, mint valami zombi. Ráadásul a srácnak valahogy iszonyatosan viccesen állt a szeme, mintha valami szerkesztőprogival a sarkainál fogva rántottak volna rajta egyet felfelé. És képekről ez egyáltalán nem így tűnt, úgyhogy hiába beszélt bármiről, én azt figyeltem, hogy a szeme olyan hülyén áll, és vajon miért áll így, és hogy nem tűnt fel neki, hogy ez így áll, és mások látják-e? XD

Szerintem ez volt a legbénább randim. És ez öö... kb 2 évvel ezelőtt volt.

21L

3. vagyok, van még, de ez volt a legdurvább.

A másik sztori:

A buszmegállóban egy srác mindig nézett, mindig arra a buszra szállt fel, amelyikre én. Elkezdtünk szemezni, aztán elhívott randira. Eleve 2x mondta le, aztán harmadszorra csak összejött.

Úgy kezdte, hogy neki van egy 8 éves kapcsolata, az egekig magasztalta az élettársát, miközben a sárga földig leszidta a rákos édesanyját. Megkérdeztem, hogy ha ennyire jó a nő, akkor mégis mit akar egy tinip*csától? a nő volt 28, én akkor voltam 18....

Erre nem tudott magyarázatot adni. Mikor közöltem, hogy kösz, de kösz nem, akkor meg elkezdett hisztizni, hogy de olyan pasit, mint ő, olyat nehéz találni.

Hááát...ez is érdekes volt...

Kb 17 éves lehettem, és eléggé frusztrált, hogy nincs barátnőm. Összeismerkedtem egy csajjal, aki igazság szerint nem különösebben fogott meg, de neki tetszettem, gondoltam, majd lesz valahogy. Akkor még nem fogtam fel, hogy a "több, mint a semmi" elv nagy baromság érzelmi kérdésekben (pelyhes tökű kis pondró voltam).

Na, összességében lebeszéltünk egy randit, és ahogy közeledett a napja, azon kezdtem gondolkodni, hogyan is tudnék ellógni, de nem jutott eszembe semmi, elvégre én hívtam el basszus. A városi parkban beszéltük meg a találkát, innen rövidesen indultunk a törzshelyemre, az utat már kéz a kézben tettük meg, én meg már akkor pokolba kívántam az egészet. Egész végig azon agyaltam, hogy biztosan b*zi vagyok, mert végre itt egy csaj, aki rajong értem, én menekülnék. Ráadásul születésnapi ordenáré tanyabuli volt előző este, én meg olyan másnapos voltam, hogy meghalni akartam.

Megérkeztünk a szórakozóhelyre, és rövidesen pár cimborával egy asztaltársasághoz keveredtünk. A problémát az okozta, hogy mellém ült egy csaj, akibe előtte kissé belehabarodtam, és abban a percben is teljes valómban őt kívántam. Az igazán faramuci az volt az egészben, hogy akkor még nem tudtam, hogy ez a csaj viszonozta az érzéseimet, csak félreértések miatt azt hittük, nem kellünk a másiknak, ő meg összejött egy másik gyerekkel. Elkezdtünk iszogatni, a randim tárgya az első sörtől totál idióta lett, és lefárasztott mindenkit. Közben viszont beindultak a hormonjai is, és folyamatosan a combom simogatta, miközben én a másik oldalamon ülő csajjal beszélgettem épp. Mondom, ez így nem jó, csak ne legyek már tahó, úgyhogy igyekeztem többet foglalkozni a lánnyal, erre érzem, hogy a másik combomon is van egy kéz, aminek a másik hölgy a gazdája. A csaj egyik keze a combomat simogatja, a másikkal a pasija kezét fogja. A srác mindent lát, csak valamiért nagyon félt tőlem, és nem mert szólni. Sajnáltam a srácot, de én mindenkinél nagyobb zavarban voltam, meg azon gondolkoztam, mi lesz, ha a két kéz összetalálkozik :D.

Azt hittem ennél nem lehet kínosabb a szitu, de egyszer csak fordult egyet a gyomrom, és pánikszerűen rohantam is, mert olyan ellentmondást nem tűrően tört rám a cifrafosás, hogy minden másodperc végzetes lehetett volna. Na innentől a sorsom megpecsételődött, mert 10 percenként rohangáltam fosni, miközben a randevúpartnerem kínjában csak ivott, így egyre nagyobb kreténné vált. Én a rosszulléttől szédelegtem, ő a piától, míg a társaság végül úgy döntött, kettesben hagynak bennünket és lelépnek máshová.

Addigra a csaj már elérte azt a viselkedési szintet, ami igencsak napiszar-pozitív. Gondolkodás nélkül az ölembe ugrott, és már az esküvőt és a közös családot kezdte tervezgetni. Na most azért elég kínos ilyen idilli pillanatokban kb 20 percenként elnézést kérni, félredobni a csajt, és szaladni fosni. Közben minden fosás után visszaérkezve azt láttam, hogy a szomszéd asztaloknál ismerkedik, és meséli, milyen életre szóló szerelem köttetett, én meg kapom a tekinteteket (mivel engem ismertek ott ugyebár), hogy vajon mit szívtam reggel, hogy ezt a nyomoroncot a hátamra növesztettem. Toporogva néztem az órát, mert tudtam, mindig tízig engedi el az anyja.

Erre mikor fél tízre járt az idő, ő kedvesen a fülembe suttogta: "olyan jó, hogy most éjfélig engedett el anyu". Na itt is kínos volt elmagyarázni, miért nyeltem félre a sört, és kapkodok levegőért... Halál komolyan azon gondolkoztam, mi lenne, ha most szimplán elfelejtenék visszamenni a budiról, a kabátomért majd elmegyek másnap. Vagy mi lenne, ha felkiáltanék: "MI AZ OTT?", és futnék, ahogy a lábam bírja. Nem lett egy hosszú kapcsolat az biztos.

Az utózöngékről meg annyit, hogy később véletlenül összeismerkedtem a csaj akkori egyik legjobb barátnőjével, és ezzel a lánnyal vagyok lassan kilenc éve, együtt is élünk. Fogalmazzunk úgy, hogy ez szült egy-két kínos pillanatot.

Nem tudom, hogy becsületes voltam, gyáva vagy csak szimplán totál nyomorék, hogy ezt a randit végigültem, de sok tanulságot leszűrtem. Pl, ne kezdj olyan csajjal, akire nem vágysz őszintén, és ne arra a szórakozóhelyre menj randizni, ahol mindenki ismer, és minden hétvégén vissza akarsz menni...

26f, ez kb 9-10 éve volt.

#7:

Úgy fejeződött be, hogy felállt a padról ahol beszélgettünk, hogy mostmár hazamenne.

Hazavittem, és elköszöntem tőle.

Sokat gondolkodtam, hogy adjak-e neki 2. esélyt, végül úgy döntöttem, hogy megkapja a 2. lehetőséget is.

Sajnáltam amin keresztül ment, kedves, aranyos, és szép is volt, és azt gondoltam, hogy az első randiból úgy sem derül ki, hogy milyen a másik.

A második randi felejthetetlen volt!

Tóparti séta, gyönyörű napsütés, hirtelen vihar és eső... összebújva vártuk, hogy vége legyen.

A 2. randi pedig egy olyan szivárvánnyl zárult, amilyet az életünkben nem láttunk, annyira gyönyörű volt.

És ez a hölgy (társkeresőn ismerkedtünk meg) ma a feleségem :)

#4-es hozzászóló voltam.