Nagyon zavarban vagyok, mit csináljak?

Mindenkivel aki nem érdekel annyira laza tudok lenni, hogy emiatt belém is zúgnak. De amint a tetszésnél többet érzek valaki iránt, én kezdem megszeretni és elkezd fontossá válni akkor már betegesen zavarban vagyok előtte. Elvörösödöm, leblokkolok, nem tudok önmagam lenni és az egész pozitívnak induló érzés szinte rettegéssé válik. El nem tudom képzelni, hogyan küzdhetném ezt le. Biztos összefügg egy rakás önbizalomhiánnyal és megfeleléskényszerrel, na meg az előző kapcsolataimban szerzett "élményekkel". Ezért vagyok egyedül, mert mindig elszúrom, azt ami fontos és csak olyanok vesznek körül, akik mint férfi nem érdekelnek, csak mint haver, mivel előttük vagyok önmagam. Nem látom a kiutat ebből a csapdából. Nem akarom, hogy a szerelem rettegéssé váljon. El vagyok keseredve. :-( Csomó ember elé kiállok, de ha egy van, aki megbabonáz, akkor előtte végem. Most is tök szerelmes vagyok és ha meglátom, legszívesebben elmenekülnék a másik irányba, pedig nem vagyok már kamasz, de ilyenkor azzá válok. Persze, ha már kölcsönös a dolog, akkor ez már nem vészes, de addig is túl kell élni valahogy és pont ebben a fázisban kéne egy lánynak magabiztosnak és hódítónak lenni. De nem megy. Csak én vagyok ennyire szerencsétlen? Hogy változtassak ezen? Annyira gáz!!!!