Most mi van velem? Miért elviselhetetlen perpill. az a tény, hogy (lehet soha) nem látom (többé)?

Osztálytársak vagyunk. Másodikosok voltunk. Igazából nem nagyon ismerem. Onnan kezdődött minden, hogy az arra utaló jelek (barátjától beszólások neki,amikor ott voltam v. épp megjelentem, + stb.) miatt arra következtettem, hogy esetleg bejövök neki. Ez volt még december elején. Azóta kicsit másképp tekintettem rá, de nekem az eszemben, fejemben az a plátói fiú volt, akit 3 éve "szerettem". Ja, és nevezzük X.nek; barátnője volt, aki mellesleg tesómmal egy évfolyamra járt egy másik suliba. De én nem is gondoltam úgy X.re, najó egy kicsit igen. Felborzolta a hiúságomat, hogy esetleg (végre) tetszek vkinek. A lényegben a lényeg, h mostanra már (bár nem mutattam kifelé) egy jó ideje dédelgettem magamban hozzá kötődő érzéseket. Aztán május közepén meghallottam (fura hogy szinte mintha úgy ejtette volna el ezt a mondatot, hogy "véletlenül" is meghalljam)amint mondta pár csajoszt.társamnak, hogy jövőre elmegy. Hirtelen elszomorodtam emiatt, de mondtam magamnak, nekem nem Ő tetszik, hanem Y. Aztán most utolsó nap a buszt várva ott volt, és amikor jöttem, olyan furán nézett arrafelé/felém, zavarba jöttem. Most mi van? Csak képzelődtem vele kapcsolatban?