Szerintetek jól döntöttem? DURVA! Én nem tudok elsiklani ez felett, még akkor sem, ha ez lett volna a "világ vége" nagy szerelem! Mit tennétek?

Gyerekek! Az egész ott kezdődött, hogy én egy 30-hoz közeledő fiatal nő vagyok, aki az utóbbi hónapban összeismerkedett egy 35 éves férfival.

Az egész úgy kezdődött, hogy én egy helyen dolgoztam és ő odajött hozzám és beszélgetni kezdtünk. Neki is ugyanaz a melója, mint nekem. Ebből a szempontból azonnal lett téma és mivel ezen a napon más esemény is volt, így okot adott magának, hogy odajöhessen hozzám megszólítani. Nos, nagyon barátságos embertípus vagyok én is, így beszélgetni kezdtünk, majd odáig jutottunk, hogy telefonszámcsere lett belőle.

Utána randiztunk...egyik este elvitt vacsorázni -ami számomra már igen ritka, hogy valaki ilyen figyelmes- és egész végig éreztem azt a bizsergést, ami normális esetben az emberek ilyenkor érezni szoktak. Én teljesen odáig voltam, de éreztem, hogy valami gebasz lehet a dologban, mivel ez túl szép hogy igaz legyen. Gondoltam magamban, hogy talán van nője? Gyerek? Nem tudtam semmit meg az első estén.

S utána következő napokban a "munkahelyemen" virágcsokor fogadott, majdnem mint a filmekben. Tőle. Nagyon örültem, hogy valaki ilyen figyelmes, mert nagyon szeretem a romantikát és teljesen odáig voltam.

A következő napokra rá is találkoztunk, sétáltunk a városban, kirándultunk, minden jó programot csináltunk. S aztán megtörtént az első csók. El se hittem, hogy ez az egész megtörténik és teljesen el voltam varázsolva.

Ő egy nagyon érdekes ember, nagyon fura személyisége van. Nagyon okos, minden témához hozzá tud szólni és sorozatosan kitaláltuk egymás gondolatait, akármiről is beszéltünk. Egymás szájából vettük ki a szavakat.

S ez után jött a hideg zuhany. A férfi bejelentette nekem, hogy valami el kell mondania és ezt nem hagyhatja annyiban, mert előbb-utóbb úgy is ki fog derülni.

Mindjárt gondoltam, hogy mi lesz az...nős. Talán 100 gyereke is van?

Nem.

Rosszabb.

Sajnos kiderült, hogy ő, akit én annyira bálványoztam már magamban, (most kapaszkodjatok meg) ő egy nő volt. Én először azt hittem, hogy csak szívat és jól le is teremtettem, hogy ne ilyen módon akarjon már lerázni engem, hanem mondja akkor el, hogy mi a baja. S ez után elmentünk hozzá és tényleg "bebizonyította". (Részleteket nem írom le).

Teljesen összeomoltam, mert én totál normális biológiai ösztönökkel megáldott embernek tartom magam és nem tudok ez fölött elsiklani. Most jöhet a kérdésetek, hogy nem láttam-e?! Nem. Annyira férfias a külleme, (nincs melle, erős áll, rövid haj, magas, erős) hogy nem lehetett látni SEMMIT, pedig úgy gondolom, hogy nekem ehhez jó szemem van.

Én ezek után nem akarok tőle semmit és ha visszagondolok a randikra, meg a csókra, teljesen kifordul a belem.

Ti jártatok már így? Gondolom nem sokan. Mostanáig el sem hiszem.

(Ő természetesen mostanáig is keres, találkozni akar, folytatni akarja, mert érzései lettek irántam. Én így képtelen vagyok!! Ő meg le van törve...)

Ti mit tettetek volna?

Előre is köszi!