Ugye veletek is volt, hogy megláttatok valakit, megismertétek, volt egy pillanatotok vagy akár több is és éreztetek egy olyat, hogy összetartoztok, de mégsem lehettek egymásé. Ennél rosszabb érzés nincs tapasztaltatok ti is ilyet?

gyenge vagy és ezért bizonytalanodsz el.

a gyengeséget csak erőből lehet meríteni.

erőt pedig gyűlöletből.

a gyűlölettel pedig erősíted magad.

tehát nem vagy más mint 1 gyenge tejföl, sőt a tejföl nem is megfelelő szó rád, inkább a kefir vagy a tejszínhab esetleg a Completa nem is vagy folyékony állagú, inkább valami szárított olcsó 100ft-os tejpótló.

nem érted. De nem baj, egyszer majd rájössz.

Habár nekem még soha nem volt barátnőm, de egyszer jöttem hazafelé 1 parkon keresztül...2011. júniusa volt...pont akkor csapott le az a óriási nagy eső. Csak úgy ömlött mintha dézsából öntötték volna. Eleinte csak szemerkélt elég visszahúzódó és depis voltam akkoriban, de egyszer csak felnéztem a járdáról és a tekintetem a távolba fókuszált és megláttam eddigi életem legszebb nőjét. Biztos valami modell lehetett olyan hosszú fekete haja volt. A szél csak úgy belekapott a hajába az eső szemerkélt és sütött a nap is a háta mögött pedig 1 szivárvány kezdett alakot ölteni. Csak jött és jött felém egyre közeledett, és mire észbe kaptam már ott volt mellettem, de nem mertem ránézni remegtem meg izzadtam mint állat amikor elmentünk egymás mellett a szemem sarkából láttam, hogy rám néz és elmosolyodik, de én hülye depis állat nem néztem vissza rá. Amikor hazaértem olyan szörnyű érzés kerített hatalmába mintha valami rosszat tettem volna. Az a lány kedveskedni próbált velem igaz csak rámosolygott, de nekem az a mosoly akkor és abban a pillanatban az életet jelentette.Én nyomorult féreg csak fapofával elmentem mellette. Azon nyomban visszarohantam arra helyre pedig akkor már ömlött az eső, de nem volt ott. Beálltam 1 kiugró tető féleség alá, hátha visszajön ugyan ezen az útvonalon, de hiába telt el 1óra 2óra 3 óra...nem jött. A rákövetkező hónapokban minden nap kimentem arra a helyre ugyan abban az időpontban, hátha újra látom és hátha láthatom a gyönyörű arcát, de sajnos nem, soha nem láttam. Volt, hogy a sírás fojtogatta a torkomat, de ellen álltam.....megtanultam gyűlölni, gyűlöltem, és csak gyűlöltem. Tudtam ha nem teszek valamit bele fogok betegedni. 5 Hónapig minden nap kijártam oda, de mind hiába. Ezután tudván, hogy soha többé nem látom, megtanultam meggyűlölni azt a lányt. Sikerült is az angyali csodálatomból, mély pokoli gyűlöletet kovácsolni. Már nem járok ki, már nem gondolok rá, már nincs semmi ami kötne ahozz a pillanathoz, a gyűlölet segített elfelejteni azt a lányt.

egyszer majd te is megtanulod....hogy milyen erőt is tud adni a gyűlölet.